A természetterápiák tudományos háttere
A természetterápiák tudományos háttere, avagy SINRIN-JOKU, erdőfürdőzés Japán módra!
Modern életvitelünk eredményeként a lakosság egyre nagyobb arányban él városi környezetben. Míg az 1800-as években a Föld népességének csupán 3%-a élt városokban, 2016-ban ez az arány elérte az 54%-ot. Az emberiség ismert történelme során az utóbbi kétszáz év kivételével idejének 99,9%-át természeti környezetben töltötte, így nem csoda, hogy még nem tudott megfelelően alkalmazkodni a városi léttel járó megnövekedett stresszhez és a feltöltődés, kikapcsolódás hiányához. A gének egyszerűen nem tudtak olyan jelentősen változni néhány száz év alatt, és megfelelni a megváltozott külső környezet kívánalmainak.
A stresszhez köthető betegségek globális méretű problémává váltak szerte a világon, és sajnos már észre sem vesszük, hogy milyen hatással van ránk az épített környezet, és milyen fogékonnyá váltunk ezáltal a betegségekre. A fizikai stressz helyett állandósult életünkben az érzelmi stressz, illetve a technológiai stressz, mely nem hagyja, hogy az emberek elég időt találjanak relaxációra, feltöltődésre és a testi és lelki pihenésre. Ösztönösen érezzünk azonban, hogy a természet nyugtató hatással van ránk, és az ott töltött szinte bármilyen aktivitás milyen jótékonyan hat szervezetünkre.
Ennek vizsgálatához japán tudósok elkezdték tudományos módszerekkel is kutatni a különböző természetterápiák, azon belül is az erdő, és a növények emberekre gyakorolt pozitív hatásait. De nem csak az erdőnek lehet kedvező hatása a jólétünkre, hanem más természeti ingereknek is, mint az illóolajoknak, a virágoknak, vagy akár egy darab faágnak. Kísérleteik során elégnek bizonyult megszagolni, vagy megérinteni egy fenyő, tölgy, vagy japánciprus faanyagát, melynek hatására az alanyok prefrontális agyi aktivitása mérséklődött, a szimpatikus idegrendszer működése csökkent, a paraszimpatikus idegrendszer működése fokozódott, vagyis bizonyítottan csökkent a stressz.
Mára már számos módszer létezik annak mérésére, hogy milyen hatással van ránk a stressz. Így azt is tudjuk mérni, hogy az egyes relaxációt segítő módszerek milyen segítséget nyújthatnak szervezetünk regenerálásában, vagy éppen a stressz megelőzésében. Az egyre kifinomultabb műszereknek köszönhetően már számos megbízható módszer használható arra, hogy a szervezet stresszre adott válaszát kimutassuk. Erre alapvetően négy fő módszer áll rendelkezésre:
- Az agyi aktivitás mérése:
Az agy prefrontális részének aktivitása relaxált állapotban csökken. Az agy oxigénellátását biztosító hemoglobin koncentráció mérésével mérhető ez a hatás. Ehhez a közeli infravörös spektroszkópia (NIRS – Near-Infrared-Spectroscopy) az egyik legjobb módszer. Az eljárás lényege, hogy a homlokot és az agyat közeli infravörös fénnyel világítják meg, és leegyszerűsítve azt mérik, hogy mennyi fényt nyeltek el a vérben a hemoglobinok. Minél több az oxigént megkötő hemoglobin a vérben, annál több fényt nyel el. - Az autonóm idegrendszer aktivitásának mérése:
A paraszimpatikus idegrendszer feladata (mely a testi működéseket szabályozza), hogy a szervezetet visszaállítsa a nyugalmi állapotba, és regenerálja azt. A szimpatikus idegrendszer a jól ismert „üss vagy fuss” akut stresszválaszért, vészreakcióért felelős. Megfelelő adrenalin jelzés esetében automatikus túlélő üzemmódba kapcsol, és lekapcsolja a tudatos gondolkodást. Ha ez az állapot hosszan fennáll, az idegrendszer készenléti állapota is állandósulhat.
A paraszimpatikus idegrendszer aktivitása növekszik, mikor relaxált állapotba kerülünk, míg a szimpatikus idegrendszer aktivitása ilyenkor csökken. A szívritmus méréséből kiderül, hogyan változik e két rendszer aktivitása, melyből következtethetünk a relaxáltság mértékére.
Bár úgy tűnik, hogy a szívünk egyenletesen ver, valójában az egyes ütemek közötti idő változik.
Ezt az érzékeny, csekély változást elemezve tudjuk mérni a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer aktivitását, azaz a szervezet relaxált avagy stresszes állapotát. A módszert, mellyel mindezt mérhetjük szívfrekvencia-variabilitásnak (HRV – Heart Rate Variability) nevezzük. A HRV-t olyan eszközzel mérhetjük (mint az Inner Balance Bluetooth szenzor), ami az erekben érzékeli a vér lökéshullámait. A lökéshullámok közötti szünetek pontosan mutatják a szívdobbanások közötti szüneteket.
A természetterápiás kutatásokban három dolgot mérnek egyszerre. A pulzust, a vérnyomást, és a HRV értéket.
3. Stresszmarkerek mérése a nyálban:
A mellékvesekéreg egyik hormonja, a kortizol, mely stressz hatására választódik ki a szervezetben. Ennek mértékét legegyszerűben nyálmintából lehet megállapítani. Az α-amiláz enzim a szimpatikus idegrendszer aktivitásának szintjével korrelál. Mivel a kortizolszint a nap során természetes módon változik, az adatok feldolgozásánál ezt az ingadozást, valamint a hőmérsékletingadozást is figyelembe kell venni, hiszen a mérés során az enzimreakciót mérjük, mely nem független a hőmérséklettől. Ezért ez a módszer csak bizonyos értelemben alkalmas a stressz mérésre.
4. Az immunaktivitás mérése:
A természetes ölősejtek (NK-sejtek) kulcsfontosságú szerepet játszanak a szervezetünk védekező rendszerében, az immunrendszerünkben. Védelmet biztosítanak a fertőzések és a tumorsejtek ellen. Ezen sejtek aktivitása szoros összefüggést mutat azzal, hogy szervezetünk relaxált, vagy stresszes állapotban van. Amennyiben a stressztől gyengül le az immunrendszerünk, úgy az NK sejteken látszik legjobban, hogy az erdőterápia hogyan képes erősíteni az immunrendszert. A módszer hátránya, hogy a méréshez vért kell venni, és azt elemezni szükséges.
Mi is valójában az erdőterápia?
Számos tartalmas program létezik szerte a világon. A pár órás egyszeri elfoglaltságtól, az egyszerű sétán át különböző, akár több napos, tematikus programokig. Meditáció és jóga, függőágyból történő erdő szemlélődés, vízterápia, közvetlen kapcsolat a fákkal érintés útján, csillagnézés, felhőtenger megfigyelés, hófödte hegyek látványában gyönyörködés, nordic walking, cseresznyevirágzás-nézés, teaszüretelés, komolyzenei koncertek, őszi levelek csodálata, aromaterápiás foglalkozások, lovaglás és kutyaterápia, gyerekprogramok, stb.
Milyen mérhető hatási vannak az erdei sétának?
Kutatásokkal bizonyított tény, hogy az „erdőfürdőzés” többek között:
- Megerősíti a legyengült immunrendszert, ugyanis növeli a természetes ölősejtek számát, melyek a fertőzésekkel és a daganatokkal veszik fel a harcot a szervezetben.
- Serkenti a szervezet relaxáltságát a paraszimpatikus idegrendszer aktivitásának növelésével.
- Csökkenti a szervezet stresszszintjét a szimpatikus idegrendszer alacsonyabb aktivitásának segítségével.
- Csökkenti a vérnyomás értéket, mely hatás hosszabb távon – akár öt napon keresztül is - fennmarad.
- Növeli az általános jó közérzetet, komfortérzetet és boldogságot.
Néhány adat a tudományosan mérhető eredmények közül.
Az adatok minden esetben a pár órás erdei séta után dokumentált kísérleti körülmények között gyűjtött adatok, melyeket a hasonló városi aktivitással szemben mutattak ki.
Vizsgált érték Eredmény
Kortizol koncentráció a nyálban -26,0%
A paraszimpatikus idegrendszer aktivitása, mely a regenerációért felel +102,0%
A szimpatikus idegrendszer idegi aktivitása, mely a stresszreakcióért felel -19,4%
Szisztolés vérnyomás magas vérnyomástól szenvedőknél -11,5%
Diasztolés vérnyomás magas vérnyomástól szenvedőknél -9,2%
Milyen a számunkra legmegfelelőbb természetterápia?
A különböző kutatások bizonyították, hogy az egyén számára az a legmegfelelőbb a számos rendelkezésre álló természetterápia közül, amelyik a legvonzóbb, legélvezetesebb programnak ígérkezik. Mára bizonyított tény az adott tevékenység élvezete és a kiváltott relaxációs hatás mértéke közötti összefüggés. Minél jobban élvezünk valamit, annál kedvezőbb hatással van ránk. Általános tanácsnak tűnik, de igaz, hogy a pár órás programtól az egész napos túrákon át, a beltéri illóolaj-terápián keresztül az erdei hangok megfigyeléséig terjedő kínálatból azt válasszuk, amelyikről a megérzésünk azt súgja, hogy a legjobb feltöltődést jelentheti számunkra.
Forrás: Mijazaki Josifumi - Sinrin-joku. Mijazaki Josifumi professzor a Csiba Egyetem Környezeti, Egészség- és Tereptudományi Központjának igazgatóhelyettese.
Ha érdekesnek találta a cikket, keresgéljen tovább a témában!
