Miért kellene mérnünk a stresszt?
Avagy mi a kapcsolat a stressz és a dehidratáltság között?
- Miért is kellene mérnem a stresszt? Pontosan tudom, hogy mikor vagyok stresszes!
Gyakran felmerül ez a kérdés, és szinte kivétel nélkül érkezik is rá a fenti válasz. De lássuk csak, hogy valóban így működik ez?
Kedvenc példánkkal szeretnék rávilágítani, hogy ha az EGO azt mondatja velünk, hogy nincsen szükség az éberségünkre és tudatosságunkra, mert ő mindent megfelelően kordában tart, akkor nem feltétlenül van igaza! 😊
Vegyük példaként a dehidratáltságot. Miért is kellene figyelni arra, hogy a szervezetünk megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékot kapjon, ha egyszer ott van nekünk csalhatatlan visszajelzésként a szomjúság érzete. Igaz. Semmi szükség plusz jelzésre, tudásra, megy minden, mint a karikacsapás.
- A nap végére senki sem halt szomjan a környezetedben, és látható következmények nélkül megúsztad ezt a problémát te magad is! – mondja az EGO.
- Egy gonddal kevesebb, mehetünk tovább, holnap is kemény nap vár rád!
Nézzük, hogy mit mond erről a szakirodalom.
Testünk nagy része folyadékból áll, ami az összes anyagcsere folyamathoz nélkülözhetetlen. A különböző bonyolult rendszereink megfelelő működésének biztosításához tehát folyamatos és minőségi folyadékbevitel szükséges. Némiképp megoszlanak a vélemények arról, hogy kinek, mikor, mennyit kell pótolni ebből a létfontosságú és alapvető táplálékból, de az biztos, hogy a népesség nagy része az optimálisnak tartott szint alatt teljesít ebben. Csak nem tudja, mert nem mérte sosem. Ha nem tudja, nem is szembesül vele. Ilyen egyszerű.
A dehidratáltság, azaz a kiszáradás mértéke lehet enyhe, közepes, vagy akár súlyos is, attól függően, hogy mennyi víz és elektrolit HIÁNYZIK a szervezetünkből!
Ha az elveszített, felhasznált folyadék mennyisége eléri a testtömeg 2%-át, akkor megjelennek az elégtelen folyadékbevitel és a hiány legelső tünetei: szomjúság, teljesítményromlás, sötét vizelet. Ezenkívül előfordulhat még szédülés, fejfájás, fáradtság, erőtlenség illetve állóképesség csökkenés. Ha ekkor is elnyomja bölcsebb énünk jelzését a nagyhangú EGO, akkor tovább hajtunk változatlan lendülettel, és tovább romlik a folyadékháztartás állapota.
Ha a folyadékveszteség eléri a testsúly 5%-át, akkor fizikai rosszullétet érzünk. Ennek az állapotnak a következményei: máj-, ízületi és izomkárosodás, koleszterinproblémák, székrekedés. Aki nem figyelte eddig sem azt, hogy mennyi folyadékot vitt be a szervezetébe, az hátra dőlhet, továbbra sem kell erre figyelmet fordítania, biztos nem ettől vannak a problémái.
- Meg aztán másnak is van ilyen gondja, pedig ő még iszik is rendszeresen, láttam múltkor is. – nyugtat meg az EGO.
Talán a súlyos kiszáradás tüneteivel valóban ritkán találkozunk, de az időseket gondozók, vagy a kánikulát nehezen viselők már találkoztak ilyen állapottal is. A testtömeg 10%-át kitevő folyadékveszteség esetén jelentkezhet fáradtság, letargia, zavartság, száj- és szemszárazság. Olyan száraz lehet a bőr, hogy ha megcsípjük, csak lassan áll vissza az eredeti állapotába. Beesett szemek, gyenge pulzus, hideg végtagok árulkodnak arról, hogy valami nincsen rendben. Jelentkezhetnek görcsök, rohamok, kerülhetünk csökkent tudatállapotba. Ilyenkor már mentőért szoktunk kiáltani, hiszen tudjuk jól, hogy a teljes kiszáradás végső soron tragédiához is vezethet!
Nem kísérteties a hasonlóság a dehidratáltság és a stressz között?
Vajon elégséges védekezés a stressz ellen azt gondolni, hogy:
- Majd ha a szervezetem jelez, hogy fáradt vagyok, akkor visszaveszek és pihenek kicsit!
Kedves EGO! Szerintünk nem!
Hogy milyen káros következményei lehetnek a stressznek, arról már cikkeztünk korábban. Tovább erre a blog bejegyzésre a linkre kattintva juthat: https://szivkoherencia.hu/milyen-hatassal-van-a-testunkre-a-stressz/
Ha érdekesnek találta a cikket, keresgéljen tovább a témában!
