Hogyan befolyásolnak bennünket a televízió reklámok?

A negatív érzelmek szerepe

A reklámok többsége általában az érzelmekre épít, ezen belül is leggyakrabban a félelemre apellálnak a készítői. Mindenekelőtt érzelmi választ akarnak kiváltani belőlünk, majd miután felkeltették a figyelmünket, azonnal nyitottabbá és fogékonyabbá válunk az általuk közölt információra. Ekkor már hajlamosak vagyunk elfogadni és elhinni mindazt, amit a képernyőn látunk, anélkül, hogy bármilyen módon elemeznénk azt. A reklámokban meghatározott pillanatokban úgynevezett „tények” is megjelennek, melyek elég hosszú ideig láthatóak maradnak a képernyőn ahhoz, hogy el tudjuk őket olvasni. Ez a programozás minél hatékonyabb erősítését szolgálja. Emellett, miközben a gondolkodó agy a kiírt szavak elolvasására fókuszál, az időközben elhangzó információk a tudatos elmét kikerülve egyenesen a tudatalatti elmébe jutnak. A tudatalatti elme, mint egy hangfelvevő a teljes reklámot rögzíti, és egy belső programot hoz létre belőle. Miután a szuggesztió bejutott a vegetatív idegrendszerbe, az megkérdőjelezhetetlen parancsként értelmezi, és azonnal elkezdi a szuggesztiónak megfelelő kémiai változásokat elindítani a testben. Más szavakkal a testünk tudatalatt és automatikusan programozásra kerül. Minél erősebb az érzelem, amit a reklám kelt bennünk, annál inkább felkelti a figyelmünket, és annál alkalmasabb rá, hogy hosszútávú vagy asszociatív emlékeket hozzon létre. Ez a kondicionálási folyamat azzal kezdődik, hogy egy szimbólum vagy egy kép párosul egy érzelmi állapotváltozáshoz, majd ez a kombináció nyitja meg a kaput a tudatos és a tudatalatti elme között.

Ez a fajta programozás azt a kérdést veti fel az emberben, hogy van-e még egyáltalán szabad akarata, vagy az alapján hoz döntéseket, amire programozták, hogy higgyen benne, függetlenül attól, hogy a reklám milyen termékről is szól. Legtöbbször a reklámok a hiányra és az elkülönülés érzésére építenek azáltal, hogy arra ösztönöznek bennünket, hogy meg akarjuk szerezni, amink nincs, vágyjunk mindarra, amivel beilleszkedhetünk az aktuális társadalmi rendbe, és megszüntessük magunkban az üresség vagy magány érzését.

Mint a hipnózis?

Ez kísértetiesen hasonlít a hipnózisban alkalmazott technikákhoz. A hipnózis definíció szerint a tudatos elme gátló folyamatainak a megzavarása, az analitikus elme megkerülése, annak érdekében, hogy az alany nagymértékben fogékonnyá váljon a szuggesztiókra és a tudatalatti elmében elültetett információkra. Ha tehát a televíziós programokban és reklámokban szereplő információkkal vagy a mai világban divatos félretájékoztatással sikerül megzavarni az embereket, akkor megnyílik az ajtó a tudatalatti elméjük programozhatósága felé.

Mindannyian láttunk már olyasvalakit, akit teljesen magával ragadott egy televíziós műsor, olyannyira, hogy mikor megpróbáltunk szólni hozzá, nem is hallotta meg. Valószínűleg agya ilyenkor alfa agyhullámokat produkált, ami azt jelenti, hogy olyan állapotba került, amikor az információk által nagymértékben befolyásolhatóvá vált. A befolyásolhatóság, vagy más néven szuggerálhatóság azt jelenti, hogy a kapott információkat elemzés nélkül elfogadjuk és elhisszük. Ebben az állapotban a nézőt annyira leköti mindaz, amit lát, hogy úgy tűnik, mintha transzban lenne. Semmi más nem létezik számára, csak a figyelme tárgya. Ha az ember nem elemzi az információt, amit lát, akkor hajlamos arra, hogy elfogadja és elhiggye azt, mivel ebben az esetben nem működik az analitikus szűrője. Logikusnak tűnik tehát, hogy minél befolyásolhatóbbak vagyunk, annál kevésbé vagyunk analitikusak. Ennek az ellenkezője is igaz, minél analitikusabb az ember, annál kevésbé lehet információkkal befolyásolni. Ilyenkor ugyanis kevésbé valószínű, hogy az agy alfa vagy transzállapotba jutna.

A reklámok készítői tökéletesen értenek ahhoz, hogy mi a lehető legjobb módja annak, hogy egy embert cselekvésre programozzanak. Ehhez az kell, hogy a néző alfa állapotba jusson, így az általuk közölt információkat nem fogja elemzi. Azzal is tisztában vannak, hogy ha a reklámot megismétlik, vagy egy hasonló üzenettel rendelkezőt újra és újra lejátszanak, akkor előbb vagy utóbb a program bejut a néző tudatalattijába. Tehát minél többször ki vagyunk téve az ingernek (reklámnak), annál automatikusabbá válik a rá adott programozott válaszunk. Végül pedig, amikor tudatalatt már memorizáltuk az ingert, és a válasz is automatikussá vált, az öntudatos elmének már nem kell gondolkodnia vagy elemeznie a bejövő információt. Eközben a tudatalatti elme feltérképezi a bejövő információt, felveszi, és hang- vagy videófelvételként elraktározza. Miután ekképpen bekerült az agyba, minden alkalommal, amikor a reklámot nézzük, ugyanazokat az idegpályákat használjuk, tovább erősítve ezáltal az adott programot, gondolatot vagy hitet.

Több más helyzetet is ismerünk, amelyek fokozhatják a befolyásolhatóságunkat, például a sokk, trauma vagy bármilyen erős érzelmi reakció. Amikor az emberek megdöbbennek, vagy fokozott érzelmi hatás alá kerülnek, agyhullámaik általában megváltoznak. Amikor az agy valamilyen sokk hatására túlterheltté válik, mint például egy autóbaleset esetében, az ember befolyásolható lesz. Súlyos esetekben az egyén sokkos állapotba is kerülhet, melynek hatására szinte lebénul és képtelen lesz gondolkodni. Ezért, amikor egy reklám például egy betegségről szól, és az embert mélyen megérintik a látott képek – melyhez gyakran megfelelő zenei aláfestés és narráció is párosul –, a tudatalatti elme kapuja megnyílik, és az ember könnyedén programozhatóvá válik. Amint egy gondolatból program lesz, a vegetatív idegrendszer engedelmes szolgaként feltétel nélkül végrehajtja a gondolatban foglalt parancsot.

Ahhoz, hogy a reklámozók a lehető legjobb eredménnyel tegyék a dolgukat, a legcélravezetőbb, ha a reklámokat késő este ismétlik, amikor legfogékonyabbak vagyunk a programozásra. Miért? Mert a sötétség beálltával emelkedik a melatonin szintünk, melynek hatására agyhullámaink lelassulnak, felkészítve bennünket az alvásra és a pihenésre. Mivel az agyhullámaink bétából az este folyamán fokozatosan alfa, théta és delta hullámokká válnak, egyre kevésbé leszünk analitikusak, és a tudatalatti elménk egyre nyitottabbá válik. Reggel, ahogy kivilágosodik, az agyunk elkezd szerotonint termelni, és pontosan az ellentéte játszódik le ennek a folyamatnak, az agyhullámaink deltából, thétából és alfából végül bétába váltanak. Ha tehát te egy hirdető vagy, és tudod, hogy az emberek többsége nem tudja, hogy a tudatalatti programozás hogy történik, miért ne hoznál létre egy késő esti reklámsorozatot, amelyben az elméjükbe elültetni kívánt üzeneted megfelelő mennyiségű félelemkeltéssel hangsúlyozod. Ezzel felkelted a nézők figyelmét, és programozod a vegetatív idegrendszerüket annak érdekében, hogy vegyék az általad küldött parancsokat közvetlenül, mielőtt elalszanak.

Ha az öntudatlan programozást szeretnénk tudatosan elkerülni, a témát kutató szakemberek javaslata szerint a megoldás az lehet, hogy ne nézzünk semmit a tévében vagy az interneten, és ne vegyünk részt semmilyen olyan szórakozásban, amit nem szeretnénk, hogy tudatalatti mintaként beépülve később irányítsa az életünket. Nemcsak lefekvés előtt, hanem sohasem!