Idegbeteg, frusztrált, ingerlékeny, zaklatott? Vagy csak hiányzik a gyereke?

Amikor úgy érzed, hogy a gyermeked távolságtartó, érdektelen, hűvös, követelőző, kegyetlen és önző, gondolj arra, hogy ez akár az elidegenítés hatása is lehet. Nagyon fontos, hogy higgadt és nyugodt maradj ilyen körülmények ellenére is, mert az érzelmileg leválni nem tudó volt partner éppen ezért gerjeszt lojalitás konfliktust, hogy ezzel bántson, hogy fájdalmat okozzon neked. Gyakran negatív érzelmei vezérlik: féltékeny, bűntudatot vagy haragot érez, egyszerűen magányos vagy boldogtalan. A szakirodalom megemlíti még, hogy bizonyos pszichés zavarok hatására az elidegenítő szülő el is hiszi, hogy joga van kis mértékben bántani, akadályozni, bosszantani volt partnerét a gyerekek érdekében, illetve azért, mert úgy gondolja, csak ő tudja mi a jó a gyerekeknek. Ha nem tapasztal feltétel nélküli együttműködést, akkor egyéb módszerekkel is próbálkozhat, hiszen számára ez is megengedett, vagy legalább is a társadalom számára elfogadhatóként tüntethető fel.

A szülői elidegenítés (Parental Alienation Syndrome - PAS) olyan tevékenységek gyűjtő fogalma, melyek főként válást követően észlelhetőek. Ez esetben az elidegenítés azt jelenti, hogy az egyik szülő olyan viselkedésformákat alkalmaz, amelyek elősegítik a gyerek alaptalan elutasító magatartását és érzelmi leválasztását a másik szülőről. Ez általában csendben, a színfalak mögött zajló folyamat, melynek sajátossága, hogy a külső szemlélő nem látja a folyamatot előidéző tevékenységeket, csak azok következményeit illetve hatásait. Sajnos ez a rosszindulatú magatartás mindkét szülő esetében igaz lehet, így szenvedő alanyként nők és férfiak is érintettek.

A szindróma jellegzetes viselkedési megnyilvánulásait Amy J.L. Baker – Paul R. Fine A szülői elidegenítésről című könyvében dolgozza fel.

Mivel a rendszeres és a felszínen nem látható elidegenítést eredményező tevékenység általában rejtve marad a társadalom és a család előtt, ezért gyakran érezheti az ilyen helyzetbe kerülő szülő, hogy családja és barátai sem értik meg. Némely esetben pont ez a támogatást nyújtó közeg vádolja és hibáztatja a szülőt. Könnyen lehet, hogy egyáltalán nem látják, vagy nem hiszik el, hogy milyen negatív hatást gyakorol korábbi partnere alattomos viselkedése a gyerekekre. Meglehet, hogy barátai és a családja is őt hibáztatja a kialakult érzelmi konfliktus kapcsán. Egyértelműen vele szemben foglalnak állást, ha a két szülő közötti lojalitás konfliktust elemzik, és azt gondolják, hogy csupán ő az oka annak, hogy a gyereke ilyen hevesen elutasítja.

Ez azért van, mert az emberek önkéntelenül is igazságos és racionális világot akarnak látni maguk körül, amelyben a gyerekek csak azt a szülőt taszítják el maguktól, aki erre okot adott. Tudjuk azonban, hogy a gyerekek – főként a kora gyermekkorban – mindkét szülőre Istenként tekintenek, és azt hiszik a felnőttek mindent tudnak, tévedhetetlenek és mindig jók. Csak később, a további fejlődési szakaszok során alakulnak ki folyamatosan a tudatos elme olyan képességei, melyek felnyitják a gyerekek szemét.

A jó hír, hogy számos példa van már arra, hogy az elidegenítés áldozatául esett gyerekek felnőtt korukra „átlátnak a szitán”, és visszatalálnak a másik szülőhöz, akár a konfliktust generáló szülő tudta nélkül vagy egyetértése ellenére is.

Hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy megpróbáljuk megakadályozni a gyerekek teljes elhidegülését, vagy, hogy végleg megbénuljon a kommunikáció az érintettek között, megtudhatjuk Amy J.L. Baker – Paul R. Fine - Extelen döntések című könyvéből is.

Ezen kívül nagyon fontos, hogy az elidegenített szülő figyeljen egészségére és lelki nyugalmunkra is. Számos sikert értünk már el ezen a téren is. Olvass tovább a tapasztalatainkról ide kattintva!