Meditáció, a királyi út a megvilágosodáshoz

A meditáció kulcs a mély önismerethez, ami valójában ön-visszaemlékezés, visszaemlékezés arra, hogy kik is vagyunk valójában. Legbelsőbb, valódi Énünkre, akit a folyamatosan változó gondolataink, az elménkben lévő szüntelen fecsegés, a gondolatainkban uralkodó zűrzavar, kétségek és káosz teljesen elrejt előlünk. Modern életünk egyik legnagyobb akadálya a stressz, ami kimerültséget okoz, kétségeket és tehetetlenség érzést kelt bennünk, minek hatására lustává, eltompulttá válunk, és teljesen elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában.

Elménken rengeteg gondolat cikázik át szüntelenül, egyfajta mentális zűrzavart, hangzavart hozva létre bennünk, melyet a keleti tanok a majomelme működésének neveznek. E jelenség oka, hogy a tudatalatti elme életünk minden pillanatában folyamatos feljegyzéseket készít a velünk és a körülöttünk történő eseményekről, helyzetekről, a külvilágban lévő tárgyakról, és gondolatokat, értelmezéseket alkot róluk, melyekkel aztán az egónk azonosul. Ha a gondolatok boldogok, az egó boldog lesz, ha a gondolatok szomorúak, akkor az egó is szomorú lesz.

Ha szabad utat engedünk a negatív gondolatoknak, egyre több és több hasonló gondolatunk lesz, ami végül a teljes életszemléletünket megszínezi. Megszilárdult, megrögzött gondolkodásmintákká válnak bennünk, és meghatározzák a viselkedésünket és a jellemünket. Ennek természetesen az ellentéte is igaz. Ha pozitív gondolatokkal töltjük meg az elménket, akkor ezek erősödnek meg bennünk, és formálják a jellemünket. Így válhatunk örömteli, szeretetteljes, együttérző, önmegvalósító lénnyé. A meditáció ennek a folyamatnak a kiindulópontja, melynek gyakorlásával tudatosan megfigyelhetjük a gondolatainkat, megállapíthatjuk, hogy közülük melyek a szokásszerűek, és elkezdhetünk változtatni rajtuk.

Ez az elménkben lévő folyamatos hangzavar, fecsegés rengeteg energiánkat felemészti. Valójában teljesen szükségtelen elpocsékolása az értékes energiánknak, ami semmiféle hasznos célt nem szolgál. Amikor lecsendesítjük az elmét, megállítjuk ezt a felesleges energiaszivárgást, és ugyanezt az energiát konstruktív módon tudjuk felhasználni életünk átalakítására, pozitív célok megfogalmazására, a boldogulásunk és az egészségünk megteremtésére, valamint a felsőbb tudatállapotok elérésére.

A meditáció énünk legmélyebb aspektusaival kapcsol össze bennünket. Egy hullámok nélküli, tükörsima felszínű tónak könnyű a mélyére látni; ehhez hasonlóan könnyebben fel tudjuk venni a kapcsolatot a legbensőbb Énünkkel a majomelmét elcsendesítő meditatív állapotban. Ekkor harmóniában egyesülhetünk saját Énünkkel, melyben megpihenhetünk és megújulhatunk. Képesek vagyunk a bennünket foglalkoztató problémákat teljesen új nézőpontból látni, és az intuíció segítségével kreatív megoldásokat találni.

A meditáció elsajátítása lehetővé teszi e folyamatosan változó gondolatok, elmeállapotok uralását, amelyek a spirituális tanok szerint minden szenvedés okozói, hiszen a velük való azonosulásunk miatt felejtjük el, hogy kik is vagyunk valójában, élünk az egónk szerint, ragaszkodunk az élvezetekhez és a fájdalomhoz, és rettegünk a haláltól. A gondolatok uralása nem jelenti azt, hogy teljesen kiürítjük az elménket, ugyanis ez valójában nem lehetséges. Azt kell megtanulnunk, hogy az egónk ne azonosuljon az elménkben cikázó gondolatokkal, és megtanuljunk különbséget tenni a múló mentális állapotaink és a valódi Énünk között, akit a folyamatosan változó hangulataink semmilyen mértékben nem változtatnak meg, aki halhatatlan és örök, és akinek bölcs vezettetésével boldog, önmegvalósító, egészséges, teljes életet teremthetünk magunknak. Ez a valódi önismeret lényege.

Ez azonban nem megy egyik pillanatról a másikra. Aki valaha megpróbált már meditálni tudhatja, hogy ez mennyire nehéz feladat. Figyelmünk a másodperc töredéke alatt képes egyik dologról a másikra ugrálni, és a majomelme még hosszú évek gyakorlása után is képes fölénk kerekedni.

Instant megoldások tehát nincsenek. A meditáció tudománya valójában egy művészet, melynek elsajátításához sok tanulás és gyakorlás szükséges. Megtanulásához nem elég elvégezni egy kétnapos tanfolyamot, csatlakozni egy lelkes csoportba, megvásárolni egy hanganyagot vagy könyvet, hanem érdemes tapasztalt oktatótól, tanítótól, mestertől tanulni és az ő iránymutatásait követni.

És nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a valódi Én megismeréséhez és a vele történő kapcsolatfelvétel megteremtéséhez egész életünket kell olyanná alakítanunk, hogy azonosulhassunk az általa képviselt szépséggel, jósággal, igazsággal és szeretettel, és életünk minden területe tükrözze ezt. A lelki béke és a harmonikus elmeállapotok megteremtéséhez meg kell tanulnunk szeretetteljesen élni az életünket, irigység nélkül tekinteni mások örömére és elért eredményeire, együttérzéssel viseltetni azok iránt, akik boldogtalanok és kevésbé szerencsések nálunk, támogatni és segíteni a rászorulókat, és nem részt venni az erkölcstelen és becstelen emberek drámáiban. A szabály egyszerű: a helytelen cselekedetek következménye a szomorúság, míg a helyes cselekvések eredménye az öröm. Felelősséget kell vállalnunk a gondolatainkért, szavainkért és tetteinkért azáltal, hogy tudatosan éljük az életünket.