Legcsodálatosabb szervünk: a szív

A tudósok és orvosok megegyeznek abban, hogy a testeink csodálatos létfenntartó képességgel rendelkeznek. Az átlagosan kb. 50 trillió sejtünkről úgy tudjuk, hogy az életünk során többször helyrehozzák és reprodukálják magukat, azaz belülről kifelé folyamatosan újraépítjük magunkat.

E sejtreprodukció alól két kivétel van: érdekes módon annak a két központnak a sejtjei, amelyik legszorosabban kapcsolatban van azokkal a spirituális kvalitásokkal, amelyek azzá tesznek bennünket, amik vagyunk: az agysejtjeink és a szívünket alkotó sejtek. Habár a tanulmányok kimutatták, hogy e két szerv sejtjei lehet, hogy képesek a reprodukcióra, viszont olyan mozgékonyak és annyi erővel teltek, hogy egész életünkig kitartanak, anélkül, hogy feltétlenül szükséges lenne reprodukálniuk magukat.

Függetlenül attól, hogy milyen bonyolultnak tűnünk kívülről, a szerveink, csontjaink és más szöveteink alapvetően négy elemből állnak: hidrogénből, nitrogénből, oxigénből, és szénből. Ironikus módon ez a négy elem fordul elő a legnagyobb számban az egész univerzumban. Szó szerint abból az „anyagból” épülünk fel, mint a csillagok és a galaxisok. Tehát a testünket felépítő anyagokból nincs hiány. Akkor hát mitől halunk meg?

A helytelenül használt gyógyszerek és a félrediagnosztizált állapotok kivételével a 65 év feletti felnőtt emberek életére a legnagyobb veszélyt a szív megbetegedései jelentik. Ez a statisztika elképesztő annak tudatában, hogy a szívünk folyamatosan milyen munkát végez. Egy átlagos emberi szív napi kb. 100.000 alkalommal ver, ami évi 2.5 billió szívverést jelent, és kb. 12000 mérföldnyi artérián, véréren és kapillárison keresztül 24 óránként több mint 6 liter vért pumpál keresztül. A szívünk olyan életbevágóan fontos azzal kapcsolatban, hogy ki és mi lesz belőlünk az életben, hogy ez az első szerv, amely kifejlődik az édesanyánk méhében. Tehát előbb létrejön, mint az agy!

Ez a csodálatos szerv, amelyik vért juttat testünk minden sejtjéhez – tudatos tervezés vagy természetes folyamat eredményeképpen – a legerőteljesebb öngyógyító és leghosszabb ideig fennmaradó része a fizikai testünknek. Ha valakinek az elvesztése ennek a csodálatos szervnek a megbetegedése miatt történik, akkor meg kell kérdezni magunkat, hogy mi is történt valójában azzal az emberrel. Egy olyan szerv, amelyik az összes szervünk közül először fejlődik ki, amelyik olyan hatékonyan és olyan hosszú ideig képes működni, amelynek sejtjei olyan maradandóak, hogy még csak reprodukálniuk sem kell magukat, miért állna meg hirtelen pár évtized munka után? Ennek így semmi értelme, kivéve, ha valami más tényező is közrejátszik, amivel eddig nem számoltunk.

A modern orvostudomány a szívbetegségek kialakulásáért különböző fizikai és életmódbeli okokat tesz felelőssé, a magas koleszterinszinttől a táplálkozáson át a környezeti mérgekig és stresszig. Míg ezek a tényezők pusztán kémiai szinten elfogadottak, nem tudjuk, hogy miért léteznek. Mit is jelent a szívelégtelenség valójában?

Talán nem véletlen, hogy a szívelégtelenséggel kapcsolatos életmódbeli faktorok egytől egyig kapcsolódnak ahhoz a láthatatlan erőhöz, amelyet az ősi spirituális tradíciók magához az univerzumhoz beszélő nyelvként írnak le: az emberi érzelmekhez. Van valami, amit az életünk során érzünk, ami néhányunk számára testünk legfontosabb szervének katasztrofális elégtelenségéhez vezet?

A válasz arra a kérdésre, hogy mi vet véget az életünknek talán meglepő lesz. Élvonalbeli kutatók egyre nagyobb számú bizonyítékot találtak arra, hogy maga az élet vezethet el a test elégtelenségéhez. Különösen a megoldatlan negatív érzelmeknek – a fájdalmainknak – áll hatalmában létrehozni azokat a fizikai állapotokat, amelyeket mi érrendszeri megbetegedéseknek nevezünk, mint a stressz, gyulladás, magas vérnyomás, és az elzáródott artériák. Ezt a test és elme kapcsolatot dokumentálta nemrégen a Duke Egyetemen James Blumenthal által vezetett korszakalkotó tanulmány. A tanulmányban azonosították a félelemmel, frusztrációval, szorongással és csalódással kapcsolatos hosszú távú tapasztalatokat, mint azon fokozott negatív érzelmeket, amelyek romboló hatással vannak a szívre, és ezáltal kockáztatják az egészségünket. Mindezen érzelmek beletartoznak a „fájdalmaink” körébe. (https://psychandneuro.duke.edu/people/james-alan-blumenthal)

További tanulmányok is megerősítik ezt a kapcsolatot. Az angliai Hoffman Intézet alapítója, Tim Laurence is leírja a lehetséges hatásait annak, hogy képtelenek vagyunk meggyógyítani és megbocsátani a régi fájdalmainkat és csalódásainkat. Elmondása szerint mindez megakadályozza, hogy egészségesek legyünk. Állítását olyan más tanulmányokra történő hivatkozással támasztja alá, amelyek kimutatják, ahogy Blumenthal tanulmánya is, hogy a harag és a stressz fizikai állapotai olyan problémákhoz vezethetnek, mint a magas vérnyomás, fejfájás, csökkent immunitás, gyomorproblémák, és végül szívroham.

Több elmélet is született arról, hogy miért is olyan nehéz elengedni a múltbeli sérelmeinket és fájdalmainkat, és megszabadulni a negatív érzelmektől. Valószínűleg erre a kérdésre is a szív és az agy megfelelő együttműködése jelentheti a megoldást. Létezik ugyanis egy memória rendszer a szívben, rendelkezünk tehát még egy intelligenciaforrással, egy másfajta gondolkodásmóddal is. Ezt a jelenséget szív intelligenciának nevezik.

Egészen a 60-as évekig a szívet csupán egy pumpának tekintették. Az utóbbi 50 évben azonban a különböző elektronikus eszközökkel képessé váltunk arra, hogy a szívnek ne csak az izomrendszerét, hanem a neuronjait is vizsgáljuk. A tudósok felfedeztek egy bonyolultan kifinomult idegsejt csoportot a szívben, amelyek egy kicsi, de komplex idegrendszert alkotnak, melyet a szívben lévő kis agynak neveznek. A szív tehát egy meglehetősen komplex idegrendszerrel, azaz működő aggyal rendelkezik, és ebben a kis agyban lévő idegsejtekről kiderült, hogy emlékeznek, és ráadásul hosszú- és rövidtávú memóriával is rendelkeznek, amely az egész idegrendszerben eloszlik.

A HeartMath Intézet kutatói kísérletekbe kezdtek, hogy a szív az érzelmi információk feldolgozásában betöltött szerepét megvizsgálják. Azt állapították meg, hogy a szív messze a legpontosabb testrészünk, amely tükrözi, amit érzünk. A szívünk szó szerint különböző üzeneteket továbbít minden egyes dobbanással, amelyek erős megfelelésben vannak az érzelmi állapotunkkal. Tudományos tény, még ha sokan nem is tudnak róla, hogy a szív több információt küld az agynak, mint az agy a szívnek. Fontos tehát megértenünk az agy és a szív viszonyát, mert így felfedezhetjük és megérthetjük, hogyan lehetséges, hogy a szívnek az agyhoz kapcsolódó emlékei vannak.

Az agy és a szív több információforráson keresztül van összeköttetésben egymással. Először is van egy idegkapcsolat az agytól a szívig. Aztán létezik hormonális kapcsolat is, az agyból hormonok jutnak el a szívhez. Erre a szív a receptorain, illetve a vérkeringésen keresztül visszajelzéseket küld az agynak. Amit azonban gyakran nem ismerünk fel az az, hogy a szív a test legerősebb elektromágneses jel generátora. A szív elektromágneses jelzése a vérkeringésen keresztül jut el az agyba, és természetesen az agy elektromágneses jelzése visszajut a szívhez. Így e két szerv elektromágneses formában is cserél információt.

A szív olyan, mint egy rádióadó. A mai műszerekkel a szív körül egy a testtől számított 1,8 méteres elektromágneses mező mérhető, amely valójában feltehetően ennél nagyobb, de a műszerek érzékenysége egyelőre a további lehetséges kiterjedésének a mérését nem teszi lehetővé.

A legújabb kutatások az intuíció elektromos fiziológiáját vizsgálták, melyek afelé mutatnak, hogy a szív kapcsolódik valamilyen más információs mezőhöz is. Az egyik kísérletben például a kísérleti alanyoknak 6 másodpercenként véletlenszerűen olyan képeket mutattak, amelyek szélsőséges érzelmeket váltanak ki az emberből, pozitívat és negatívat is, és közben mérték az agy és a szív működését. Az eredmény megdöbbentő volt: A kísérleti alanyoknál a képek megpillantása előtt a szív és az agy különbözőképpen reagált. A szív előbb váltott, mint az agy. Azaz a kísérlet bizonyította, hogy a szív intuitíven viselkedik, előre érzékeli, hogy valamilyen zavaró kép fog megjelenni a képernyőn, és közvetlenül az agy érzelmi központjainak küld üzenetet. Az agy ekkor felkészíti a testet a cselekvésre. A tudósokat meglepte, hogy a szív valamiféleképpen – még az agy előtt – hozzáfért ehhez a típusú információhoz, tehát mindez azt feltételezi, hogy az agy szerepe az információfeldolgozásban nem kizárólagos.