Az érzelmeink kémiai hatása testünkre

Ahogyan azt Dr. Joe Dispenza „A placebo te magad légy” című könyvében is írja, a pozitív gondolatok a testet erősítő kémiai anyagokat, a negatív gondolatok pedig mérgező kémiai anyagokat állítanak elő szervezetünkben. Az egyik legfiatalabb tudományág, mely a gondolatok és érzelmek immunrendszerre gyakorolt hatását vizsgálja, a Pszichoneuroimmunológia (PNI) pontosan ennek a meglehetősen fontos ténynek a következményeivel foglalkozik.

Gondolataink hatására testünk valóban képes előállítani olyan ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmittereket), melyek megóvnak minket a fájdalomtól, erősítik az immunrendszert, segítik a pihentető alvást, jókedvre derítenek, vagy éppen szerelemre lobbantanak. Például, ahogyan azt mindannyian tapasztaltuk már, a félelemnek nevezett érzelem hatására a pillanat töredéke alatt kémiai anyagok keletkeznek és indulnak útjukra testünkben. Ezek az impulzusok hihetetlen sebességgel képesek beindítani a megfelelő reakciókat, melyeket mi is jól ismerhetünk, ha megfigyeljük testünk működését. Talán a legismertebb ilyen anyag az adrenalin, melyet stressz hormonnak is hívnak. Ez az anyag segít abban, hogy a helyzetnek megfelelően a szervezetünk energia gazdálkodása egy pillanat alatt átkapcsolhasson nyugalmi állapotból védekező, vagy menekülő üzemmódba. Hála ennek a reakciónak, képesek vagyunk testünk összes tartalékát mozgóstani egy rövid ideig a siker érdekében. A limbikus rendszer, melyet érzelmi agynak (kémiai agynak) is hívnak, a test természetes fiziológiai egyensúlyát – a homeosztázist – fenntartó tudat alatti kémiai funkciókért felel. Az ember érzelmi központjának hála, mikor különböző érzelmeket élünk át, ez az agyterület hozza létre az érzelemhez kapcsolódó megfelelő kémiai molekulákat.

Rohanó életünkben számos hatás ér minket, ami számtalan negatív gondolatot és érzelmet eredményez tudatunkban. A pszichológusok szerint alapvetően úgy vagyunk kondicionálva, hogy a nap során keletkező gondolataink mintegy 70%-a negatív. Köztudott, hogy a stresszt nem csak külső fizikai hatás válthatja ki, hanem belső, érzelmi állapot változásból is adódhat. Testünk számára az érzelmi stressz ugyanolyan negatív hatást jelent, mint a külső támadás által kiváltott reakció. Az érzelmi alapú stressz forrása lehet félelem, bűntudat, gyűlölet, bizonytalanság érzése, stb. melyből az esti híradó utáni film végéig nagyon sok halmozódhat fel.

De ugyanígy képesek vagyunk automatikusan pozitív hatású anyagokat is termelni, ha arra van szükség, illetve bármilyen furcsa, akár tudatosan is. Ilyen például az oxitocin, melyet általában külső forrásból biztosítanak a szülés segítése céljából, de természetes módon is kiváltható, mert nem csak a hipotalamuszban, de kisebb mértékben a központi idegrendszeren kívül is termelődik. Sokáig tévesen női hormonnak tartották, mivel elsősorban a szülés és a szoptatás során azonosították jótékony hatásait, de a legújabb kutatások szerint a férfiak reprodukciós szerveinek megfelelő működésében ugyanolyan fontos szerepet játszik ez a hormon, mint a nők esetében.

Tehát testünk folyamatosan kémiai anyagokat hoz létre, és juttat a véráramba attól függően, hogy egy külső hatásra, vagy éppen egy belső érzelem hatására milyen reakciókat szeretne beindítani. Azonban nekünk tudatos lényeknek lehetőségünk van megváltoztatni reakcióinkat, belső kémiánkat, méghozzá azáltal, hogy kontrolláljuk és megváltoztatjuk gondolatainkat, érzelmeinket.

Gondolataink és hírvivő molekuláink megváltoztatásán keresztül alkalmasak vagyunk a DNS-ünk megváltoztatására is, ahogyan azt Dr. Bruce Lipton, többek között a „Hit biológiája” c. könyvében is kifejti. Az epigenetika tudománya mára minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy nem a génjeink áldozatai vagyunk, ahogyan azt korábban gondoltuk, sokkal inkább a külső környezet, illetve a gondolataink irányítják biológiánkat. Tekintve, hogy a világunkban előforduló betegségek körülbelül 1 %-át okozzák DNS „hibák”, így a kialakuló betegségek többségéért be kell, hogy lássuk, hogy inkább viselkedésünk, környezetünk és negatív érzelmeink felelősek. A külső környezetbe nem csak a testen kívüli külvilágból érkező pl. étrendünkkel bevitt mérgek értendők, hanem a sejt külső környezetének számító testen belüli kémiai hatások is.

A gondolatokat és érzelmeket ugyanúgy mérhetjük, mint a vegyi reakciókat, mert az agyalapi mirigy együttműködve a hipotalamusszal neuropeptideknek nevezett vegyületeket bocsát ki az érzelmi vátozásokra, és ezek a vegyületek a sejtjeinken található receptorokra kapcsolódnak. Például a szeretet vagy éppen a gyűlölet kémiai formája és a drog (pl. heroin) ugyanazokra a sejt receptorokra kapcsolódik. Tehát tulajdonképen mindannyian vegyi anyagok iránti függőségben élünk, legyen az pozitív vagy negatív hatású anyag. Pozitív érzelmek esetében ez a függőség akár egy nagyon boldog állapothoz is vezethet. Mindannyian ismerünk olyan sugárzó egyéniségeket, akiknek a közelében öröm időt tölteni. De ugyanígy lehetséges függővé válni a negatív érzelmek által kiváltott kémiai anyagoktól is. Szintén mindenki ismer ilyen, folyton panaszkodó és mindent borúsan látó embert a környezetében. Az ilyen emberek öntudatlanul megteremtik azokat a körülményeket, amelyekben dühösek lehetnek, aggódhatnak vagy depresszióssá válhatnak. Bizonyos értelemben ők is függők, mert függnek az érzelem által kiváltott kémiai koktél okozta kábulattól.

Tehát jól válogassuk meg, hogy milyen gondolatokkal milyen kémiai változásokat indikálunk szervezetünkben, mert azok ugyanolyan intenzívek lehetnek, mint a külső forrásból beadott drogok, gyógyszerek, vagy éppen a sokak által rendszeresen használt alkoholok.

Tudatos lényekként válasszuk inkább a pozitív társaságot, válasszunk pozitív nézőpontot, amilyen gyakran csak lehetséges. Vegyük kezünkbe életünk irányítását, tanuljunk minél többet az életről. És mindenekelőtt győzzük le félelmeinket, hiszen a félelem az egyik legjelentősebb negatív érzelem. Helyette, amilyen gyakran csak lehet, gondoljunk másokra és magunkra is szeretettel, ami köztudottan a legjelentősebb pozitív érzelmek egyike.