Dr. Bruce H. Lipton – Hogyan változtassuk meg az önkorlátozó programjainkat?

Hogyan változtassuk meg az önkorlátozó programjainkat?

Interjú dr. Bruce Lipton sejtbiológussal a jó rezgések mögötti tudományos háttérről

Egyszerűen elmagyarázható az egész. Van két gitárom, amelyek ugyanúgy vannak felhangolva. Ha megpengetem az A húrt az egyik gitáron, a másik gitár A húrja is rezegni fog. Miért? Mert ugyanaz a rezgés. Harmonikus rezonancia. Konstruktív interferencia. Megpengetem a húrt az egyik gitáron, amivel egyben aktiválom ugyanazt a húrt a másik gitáron is … Elképesztő!

– Bruce Lipton

Nemrégiben egy a híres sejtbiológussal, Dr. Bruce Liptonnal folytatott beszélgetés során lehetőségünk nyílt több kérdést is feltenni azzal kapcsolatban, hogy az elménk és a szívünk hogyan teremti meg a valóságot, amelyben élünk. Az interjú során arról kérdeztük Bruce-t, hogy hogyan győzhetjük le a korlátozó gondolati mintáinkat és tudatalatti programjainkat, és teremthetünk olyan életet és világot, amelyet szeretnénk.

A tudományos háttér a programjaink mögött

A gondolataink nem maradnak a fejünkben

Régebben az emberi agyhullámokat és az agy elektromos aktivitását az elektroencefalogram (EEG) nevű eszközzel mérték, aminek a lényege, hogy a vizsgált személy hajas fejbőrére fémből készült makroelektródákat helyeznek. Mára azonban a tudósok már rájöttek, hogy az agyban természetesen jelenlévő elektromos áramlatok mérhetők magnetoencefalogram (MEG) segítségével is a testen kívüli mágneses „mezőben”. A gondolataink ugyanis folyamatosan elektromágneses mezőt hoznak létre, ami a testünk határain kívülre is kiterjed. Ahogy Bruce fogalmaz:

A gondolataink nem a fejünkben vannak. Amikor egy negatív gondolatunk van, az nemcsak egy a fejünkben ide-oda cikázó negatív gondolat, hanem egyfajta közvetítés, adás. A kvantumfizika világában ez egy impulzus, ami egy önmagához hasonló választ vált ki (mint amikor az egyik gitár A húrja aktiválja a másik gitár A húrját). Mit jelent ez ránk nézve? Tegyük fel, hogy van tíz ember, akik közül kilencen pozitív, egy pedig negatív lelkiállapotban van. Ha negatív adást közvetítünk, melyikük fogja venni? A kilenc pozitív gondolkodású ember nem, mert ők nem erre a frekvenciára vannak ráhangolva. Aki venni fogja, az a negatív gondolkodású egyén. Mi történik, ha aktiválunk egy negatív embert a negatív adásunkkal? Bevonzzuk őt az életünkbe!

Dr. Bruce Lipton, sejtbiológus

Ahogy Bruce mondja, minden „hangunkat” kiközvetítjük a körülöttünk lévő mágneses térbe. Ha harmonizálni akarjuk a negatív gondolatainkat másokéval ugyanabban a mezőben, ezt megtehetjük. „Amikor ülsz az autódban és negatív gondolatok kavarognak a fejedben, akkor valójában egy negatív jövőbeli választ teremtesz meg, még mielőtt ez a negatív jövő bekövetkezne.

Amikor tudatosodik bennünk, hogy ez így van, akkor elkezdhetjük tetten érni magunkat, amikor ezt tesszük, és felismerhetjük, hogy van más választásunk.” Mert ha a gondolatainkat valamilyen pozitív új lehetőséggel szeretnénk harmonizálni, azt is megtehetjük, és így teljesen más jövőt vonzunk be.

Miért olyan nehéz megszabadulni a negatív gondolatoktól?

Röviden azért, mert a legtöbb gondolatunk tudatalatti programokból származik. Bruce szerint azért nehéz észrevennünk, hogy negatív gondolat mintákban pörgünk, mert „legtöbbször, amikor gondolkodunk, a tudatos elménk nem a jelen pillanatban van. Amikor elhagyjuk a jelen pillanatot, a tudatalatti alapértelmezett programjaink kezdenek el futni.”

Bruce becslései szerint életünk 95%-ában az alapértelmezett programjaink futnak, mert „ennyi időt töltünk gondolkodással. És ezeknek az alapértelmezett programoknak a többsége a saját magunkat gátló, korlátozó program, amelyek életünk első hét évében épültek be a tudatunkba.”

Miért nem tudunk szabadulni a negatív gondolatoktól?

Az ismétlődő gondolatokból azonnal rájöhetünk, hogy egy újra és újra lejátszódó programmal van dolgunk. Ez lehetne a vészjelzés, ami figyelmeztet bennünket arra, hogy „Ez egy program.” Felébreszthet bennünket, ha meghalljuk. Amikor ismétlődő gondolataink vannak, akkor egy lemezt játszunk le. És abban a pillanatban, amikor erre rájövünk, abbahagyhatjuk a lemez lejátszását. Ezennel visszavesszük az irányítást. És választhatjuk azt, hogy valami mást játszunk le. Ha azonban nem teszünk valamit abban a pillanatban, hogy visszavegyük az irányítást, akkor visszatérünk az alapértelmezett lemezhez, és továbbra is azt játsszuk le újra és újra …, és higgy nekem, semmivel sem lesz jobb attól, hogy újra és újra lejátsszuk!

Hogyan állíthatjuk le a negatív gondolatainkat?

Bruce szerint az első lépés, hogy szakítsuk meg a mintát. Ez szép és jó, de átlagosan napi 50000-nél is több a fejünkben cikázó gondolattal felmerül az emberben a kérdés, hogy hogyan vehetnénk észre minden egyes potenciálisan negatív gondolatot, és akadályozhatnánk meg, hogy kisugározzuk magunkból?

Lehetetlen küldetésnek tűnik. És Bruce szerint lehetetlen küldetés is az agyunk számára. „Amikor az elménket használjuk, racionalizálunk és számításokat végzünk. Az egyik gondolat vezet és kapcsolódik a másikhoz, és ez rendben is van így, kivéve, ha akár egyetlen hiba is akad a folyamatban. Elég akár egyetlen hibás gondolat, és a végeredmény is hibás lesz.”

Szerencsére a testünkben létezik egy nagyobb erővel rendelkező szerv is, aminek a kisugárzó képessége sokkal erősebb, mint az agyé … ez pedig a szív.

A szív elsöprő ereje

A HeartMath Intézet kutatási igazgatója, Rollin McCraty (Az energikus szív: Bio-elektromágneses kommunikáció az emberi testben és az emberek között című tanulmányában kifejtett nézetei) szerint: „A szív érzékszerv, és bonyolult információ kódoló és feldolgozó központként működik, ami lehetővé teszi számára, hogy tanuljon, emlékezzen, és független funkcionális döntéseket hozzon …” A testben a szív hozza létre a legnagyobb elektromágneses mezőt, körülbelül 60-szor nagyobb amplitúdójút, mint az agy.

Bruce így fogalmaz: „A szív abban különbözik az agytól, hogy nem végez számításokat. A szív az energiát veszi.” és ez egy olyan nyelv, ami mindannyiunk számára elérhető.

A kommunikáció első nyelve az energia, a rezgés. Mi emberként egy teljes energiatartományt érzünk, de alapvetően kétféle rezgés létezik: a jó és a rossz. A rossz, vagyis negatív rezgés csökkenti az ember energiáját, míg a jó vagy pozitív növeli azt. A rezgések nem szavakból állnak, nem közölnek velünk részleteket vagy racionális gondolatokat. Egyszerűen csak annyit közvetítenek számunkra, hogy egy adott energia jó-e számunkra vagy rossz. Amikor egy állat rossz, negatív rezgést érzékel, mit gondolsz, mit tesz? Elmegy onnan. Hogy hogyan érzékeli? Mivel az élete energián alapul. Ha van energiád, életet nyersz. Ha elveszíted az energiád, elveszíted az életed. Ez minden élőlény elsődleges kommunikációs formája a baktériumoktól az emberekig.

Bízni a szívünk rezgésében

Bruce véleménye szerint csak mi emberek nem veszünk tudomást erről az energiáról és nem követjük a szavát. Helyette gyakran az eszünkhöz fordulunk, és racionalizálva igyekszünk elgondolni, hogy mit tegyünk a tények mentális elemzése alapján, sokszor annak a rovására, amit a szívünk tud és sugall számunkra. Ha átgondoljuk, mennyivel messzebb terjed ki a szívünk energiája a körülöttünk lévő mezőbe, mint az agyé, kész csoda, hogy valaha is a gondolatainkra hallgatunk.”

Ha az adott pillanatban nem is mindig értjük, Bruce szerint a szív ösvénye a legközvetlenebb ösvény, mert a szív mindig megmondja nekünk, hogy az energia hol található. „Gondolkodhatsz, amennyit akarsz, de amikor a végső döntést meg kell hoznod, figyelj a szívedre, és úgy tedd fel a kérdést. Melyik választási lehetőséget érzed jobbnak? Amelyik jobb érzést kelt a szívedben, az lesz a válasz. Válaszd azt.”

Ahogy Bruce-t hallgatom, azon morfondírozom, hogy vajon mennyi időt és energiát spórolnánk meg mi emberek, ha tiszteletben tartanánk a szavak nélküli tudást egymás szívében, és megengednénk magunknak, hogy bízzunk a szív energiájában minden közös törekvésünkben.

Mai kihívásokkal teli, összetett világunkban hogyan hangolódhatunk rá a jó rezgésekre?

A legjobb, ha az elménket és az energiánkat a jelen pillanatban tartjuk, ahelyett, hogy szokásunk szerint rengeteget gondolkodnánk, mert ez azonnal kivesz bennünket a jelen pillanatból, és visszavisz minket a programjainkba. Amikor a jelen pillanatban vagyunk, akkor a szívünkben vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes, azt azonban igen, hogy nem terrorizáljuk magunkat, mert a valódi problémák pontosan ebből származnak. Amikor tönkretesszük magunkat azáltal, hogy félünk és áldozatnak érezzük magunkat, akkor a tudatalatti programjaink futnak, és mi egyáltalán nem irányítjuk az életünket.

A szeretet teremtő ereje

Ha tudni akarod, mi történik, amikor nem az alapértelmezett programjainkat játsszuk le, idézd fel, amikor szerelembe estél, és mondd el, milyen volt.

Bruce szerint az egyetlen időszak, amikor természetszerűen a jelenben van az elménk és a szívünk (gyakran anélkül, hogy tudatában lennénk ennek) akkor van, amikor szerelmesek vagyunk. „Ez az egyetlen alkalom, amikor természetszerűen abbahagyjuk a programjaink lejátszását, és elkezdünk a tudatos teremtő elménkből élni. Ha egész életedben egy ilyen kapcsolatról álmodtál, és hirtelen megvalósul, miért is lennél bárhol máshol, mint a jelen pillanatban?!”

Bruce-t hallgatva eszembe jutott, amikor a feleségem, Ash és én 21 évvel ezelőtt megismertük egymást. Akkoriban mindenféle akadályok tornyosultak előttünk, de úgy tűnt, mintha egyetlen olyan akadály sem létezne, amiért aggódnunk kellene. Olyannyira magával ragadott bennünket a kettőnk között kibontakozó energia, hogy úgy tűnt, mintha a segítségével felülemelkednénk minden kihíváson. Bruce szavaival élve: „A kihívások továbbra is ott voltak, de nem vették el az energiátokat vagy az örömötöket, mert teljesen az itt és mostban voltatok, ahol szó szerint képesek voltatok felülkerekedni rajtuk.”

Amikor átéljük ezt a szerelem érzést, a tudatos elménk előtérben marad, és ebben rejlik az erőnk. Abban a pillanatban, hogy elkezdünk gondolkodni, robotpilótára váltunk, és többé nem mi vezetjük a járművünket. Valójában lehet ezt érezni a szívünkben. Ha jó helyen vagyunk, akkor harmóniában és boldogok vagyunk, és érezzük, hogy egy csoda részesei vagyunk. Abban a pillanatban azonban, amikor elkezdünk kételkedni, bizalmatlanná válni, és félni, érezzük, hogy a szeretet és a jóérzés kezd eltűnni a szívünkből. Ez egyértelműen érezhető. A két érzés teljesen különbözik egymástól. A nap folyamán tehát az alapvető kérdés a következő: zavart lelkiállapotban vagy (ami azt jelenti, hogy valójában a programok alapján végzel számításokat) vagy jelen vagy, el vagy merülve a pillanatban, és ebből következően az életörömben?