Az első nyílt-címkés placebo kísérlet

Az első tanulmányt irritábilis bél szindrómával diagnosztizált betegeken végezte. Az eredmények azt mutatták, hogy azokhoz az emberekhez viszonyítva, akik semmilyen kezelést nem kaptak, a kísérletben résztvevő közel kétszer annyi ember számolt be a tünetek csökkenéséről, akik tudtak arról, hogy placebo tablettát kaptak. Sőt, a placebot bevevő férfiak és nők esetében a duplájára nőtt a gyógyulási arány, ami megfelelt két az irritábilis bél szindróma kezelésére általában alkalmazott gyógyszer hatásának. „Teljesen összezavarodtam - nyilatkozta Kaptchuk. – Reméltem, hogy így fog történni, de ennek ellenére még ellentmond a józanésznek.”

A placebo alkalmazásával kapcsolatosan megfigyelték, hogy bizonyos emberek elemzés nélkül elfogadják, hisznek benne és átadják magukat annak a gondolatnak, hogy meggyógyulnak vagy csökkennek a tüneteik tőle. Amikor így tesznek, valójában úgy kezdik el programozni a vegetatív idegrendszerüket, hogy az pontosan azokat a kémiai anyagokat hozza létre, amelyek megfelelnek annak a gyógyszernek vagy kezelésnek, amiről úgy gondolják, hogy éppen megkapják. Ez mindenekelőtt a következő kérdéseket veti fel bennünk: Az inaktív semleges anyag okozza vajon a gyógyulást? Vagy a test belső képessége az, hogy csupán a gondolat által meg tud gyógyulni?

A gyógyászati és gyógyszeripari cégek általában kettős és hármas vak vizsgálatokat végeznek, mivel ismert tény, hogy az elme lényeges hatást gyakorol a gyógyszerek hatékonyságára. Ez volt ezidáig az egész világon elerjedt álláspont, ez az új kísérlet azonban tulajdonképpen azt mutatja, hogy az emberek tudatosan placebot vehetnek be, és pozitív hatást tapasztalhatnak meg anélkül, hogy gondolkodnának azon, hogy vajon működni fog-e vagy sem. Bizonyos számú ember egyszerűen reagál az inaktív anyagra, miközben tudatában van annak, hogy az általa bevett tablettában nincs aktív hatóanyag.

Mindez azt demonstrálja, hogy az elképzelés, miszerint a tabletták bevétele után idővel csökkennek a tünetek azzá a tudatalatti hitté válik, hogy a gyógyszer meggyógyít bennünket. Amennyiben ehhez az elképzeléshez még hozzáadjuk a bennünket folyamatosan bombázó reklámokat, amelyek szintúgy arra igyekeznek programozni bennünket, hogy azt higgyük, hogy valami rajtunk kívüli dologra van szükségünk ahhoz, hogy megváltoztassuk, hogyan érezzük magunkat belül, a tudatos elme szerepe talán végül már nem is lesz olyan lényeges.

Ha ilyen típusú információknak vagyunk kitéve, egy idő után tudatalatt hinni kezdünk benne, hogy korlátozott, függő és tehetetlen emberek vagyunk. Mire elérjük a 35 éves kort, a személyiségünk 95%-a automatikus viselkedési mintákból és tudatalatti elképzelésekből áll, ami azt jelenti, hogy a tudatos elménk öt százalékának semmi köze ahhoz, amit a programozásunk eredményeképpen tudatalatt hiszünk. Tehát habár az emberek tudtak arról, hogy a placeboban semmiféle aktív hatóanyag nem volt, a tudatalatti elméjük elfogadta, hogy a tablettáktól meg fognak gyógyulni, mert erre lettek beprogramozva.

Az emberek használhatják a tudatos elméjük öt százalékát arra minden nap, hogy megpróbáljanak boldogok, sikeresek, szerelmesek, stb. lenni, ha azonban a tudatalatti programjaik szerint nincs boldogság, a pénz rossz, és/vagy a szeretet mindig csak csalódáshoz vezet, amíg meg nem változtatják a tudatalatti programjaikat, ugyanazokat a tapasztalatokat teremtik meg maguknak újra és újra.

Ezért olyan fontosak a különböző önismereti és személyiségfejlesztő módszerek, melyek segítségével megtanulhatjuk megfigyelni magunkat, azonosítani a tudatalatti mintáinkat és a korlátozó mintákat tudatosan pozitívakra cserélni. Erre számos módszer kínálkozik, melyek közül némelyik már a honlapunkon megjelent korábbi cikkekben is szerepelt. Ilyen módszer például az Access Bars, melyről itt olvashat bővebben.

A placebo és nocebo hatásról és a működésükről az alábbi oldalon tudhat meg többet.