Selye János – A stresszkutatás atyja

A stresszkutatás atyja

A stressz fogalmának definiálása Selye János, magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus orvos nevéhez fűződik. Állatokkal végzett kísérleteiben a stresszingerek által kiváltott hormonális és szervi elváltozásokat vizsgálta. Kutatásai során felfigyelt arra, hogy amikor egy élő szervezetet valamilyen speciális inger ér, akkor az arra egy meghatározott módon reagál. Ha például egy tárgy közeledik a szem felé, a szemhéj lecsukódik, de csak a szemhéj, más testrészünk nem feltétlenül mozdul. Ezek az úgynevezett specifikus reakciók, amelyek nem érintik a szervezet egészét. Amennyiben azonban a szervezetünket fenyegető hatást észlelünk, akkor a teljes szervezet aktiválása megtörténik. Például a vonatsíneken állva a felénk rohanó szerelvény látványára teljes testünk elkezd reagálni. Beindul az üss vagy fuss vészreakció, melyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része aktivál. Gyorsul a szívműködés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, élénkül az agy tevékenysége, megnő az izmok vérellátása, emelkedik a vércukorszint. Egyes, a válaszreakciókhoz nem szükséges szervek működése egyúttal lelassul. Csökken a bélműködés, elernyed a húgyhólyag, esetleg a végbél záróizma, nem működnek a nemi szervek. Ez a bonyolult és összefüggő válaszreakció a szervezet védekezőképességét segíti, és annak hatékonyságát növeli. Ha a test inkább a céljaihoz fontos szerveket látja el energiával, és a kevésbé használható funkciók számára időlegesen nem biztosít olyan támogatást, az lehetőséget teremt a harcra vagy a menekülésre.

Miközben Selye egy speciális hormonhatást próbált azonosítani, azt figyelte meg, hogy bár eltérő külső hatásokra válaszol a test, mégis mindig ugyanazt a mechanizmust alkalmazza a szervezet. Ez a hatás azonban nem tartható fenn sokáig, mert a testünk egy idő után a hosszantartó külső körülményekhez kezd el alkalmazkodni. A reakcióból, a reakció hosszabb távon történő fenntartásából és a hozzászokásból, valamint a meg nem szűntetett hatás következményeként bekövetkező védekezési mechanizmus utáni kimerülésből álló három fázisú rendszer az általános adaptációs szindróma (ÁASZ, angolul GAS) nevet kapta. A mechanizmusban, illetve az első fázisban jelentős szerepet azonosított a mellékvese hormonjának, az adrenalinnak, mely a vészreakcióért felelős. A mellékvesekéreg hormonja, a kortizol a második és a harmadik fázisért felel.

A külső ingerek jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli, ami beindítja az általános adaptációs szindrómát. Ennek hatására ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízis) aktiválja. Ennek hormonja az adrenokortikotropin (ACTH), amely a mellékvesében a kortizon elválasztását serkenti. Megduzzad a mellékvese, miközben sorvad a csecsemőmirigy (thymus) és a nyirokszövet. Az általános adaptációs szindróma felismerésével Selye bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet homeosztázisának fenntartásában egységes rendszer működik együtt, illetve ezzel együtt igazolta a stressz kóros hatását is.

Selye János a provokáló tényezőket gyűjtőnéven stresszoroknak hívta, míg az állapotot stressznek nevezte el.

Stressz általánosságban véve minden élő szervezetet ér. A genetikailag eltérő egyedek azonban a stresszorokat éltérő módon érzékelik, és dolgozzák fel. Ugyanazt a hatást az egyes emberek például egészen eltérő módon képesek értékelni. Például ugyanannak a balesetnek a megtapasztalása egészen más hatással van az okozóra, a károsultra, vagy éppen a helyszínelést végző rendőrre. Míg az okozó korábbi tapasztalatiból vagy a következmények ismeretéből kiindulva a jogosítvány elvételének következményeitől tart a rendőri intézkedés következményeként, a károsult alig várja, hogy a helyszínelést követően felelőssége igazolást nyerjen, és kárát megtéríttesse. A szolgálatban lévő rendőr számára ez rutin feladat, melyet higgadtan és professzionálisan kezel.

A stressz azonban nem csak káros lehet, hiszen Selye is megkülönböztette egymástól a „jó” és a „rossz” hatású stresszt, melyet eustressznek és distressznek nevezett el. Az eustressz egyfajta hasznos stressz, míg a distressz a káros, kóros és az életveszélyes stresszt jelent.

A stressz lehet fizikai, például fájdalom, extrém hideg vagy meleg, táplálék vagy vízmegvonás, alvásmegvonás, stb. Lehet továbbá pszichés, például egzisztenciális problémák miatti szorongás, reális vagy irreális félelem valaminek a bekövetkeztétől pl. foghúzás.

Ezek a stresszállapotok lehetnek rövid ideig érzékelhetők, vagy hosszú ideig tartó, ezen belül folyamatos vagy szakaszosan jelentkező hatások, a stresszor mégis ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetünkben.

A stressz és a betegségek kapcsolata

Amennyiben az adaptációs fázis hosszú, és nincs közben elegendő pihenő (nyugalmi időszak), akkor kimerültség, koncentrációzavar léphet fel, és letargikus állapotba kerül a szervezet. Krónikus stressz hatására számos, úgynevezett pszichoszomatikus betegség is kialakulhat: gyomorfekély, asztma, hipertónia, krónikus fejfájás, pajzsmirigy-túlműködés, álmatlanság, irritábilis vastagbél szindróma, szívinfarktus, egyes bőrbetegségek, impotencia, valamint alkoholizmus, kábítószerfüggés, pszichoneurózisok, poszttraumás stresszrendellenesség, pánikbetegség és depresszió. Egyes megfigyelések szerint rosszindulatú daganatok is kifejlődhetnek súlyos és tartós pszichés stresszállapot eredményeként.  Ez nem azt jelenti, hogy ezek a betegségek kizárólag stressz hatására alakulnak ki, de a stressz önmagában is okozhatja őket, illetve más tényezők mellett hozzájárul kialakulásukhoz. Azáltal, hogy gátolja az immunrendszer működését, a krónikus stressz lehetőséget teremt a bakteriális és vírusfertőzésekre és ezek szövődményeire (ez lehet az alapja az arra hajlamos egyénekben a daganatképződésnek is). Az akut (múló) stressz is lehet azonban súlyos betegség okozója; ezt bizonyítja a második világháború alatt a német zuhanóbombázók támadásának esete, mely után tömegesen jelentkeztek a pajzsmirigybetegségek. Az egyáltalán nem teljes felsorolás világosan mutatja, hogy a stressz a kórokozó tényezők között az egyik legelőkelőbb helyen áll, tehát Selye János alapkutatási felismerése a gyakorlati orvostudomány számos területén diagnosztikai és terápiás jelentőségű.

Pszichológiai tényezők

Selye kutatásai alapján erős érzelmi reakciókra vezette vissza a szervi betegségek kialakulását. De vajon mi váltja ki bennünk az erős és hosszantartó érzelmi traumát? A jelentősebb életkörülményekben bekövetkező változások, mint például a válás, vagy egy szeretett családtad halála; a munkahely elvesztése, vagy hosszabb ideig végzett idegőrlő munka; súlyos pénzügyi problémák, adósságok; mindennapi feladatok stresszingerei, mint például a házastárs vagy munkatárs sértegetése, gyűlölködés, egyéb konfliktusok; érzelmi traumák, mint például szakítások, csalódások mind mind lassan, de biztosan rontják életminőségünket és hosszú távon az egészségünket is. Alapvetően különbséget teszünk negatív (distessz) és pozitív stressz (eustressz) között. A distressz gyorsabban vált ki negatív hatást a lélekben, így rossz hangulatot, depressziót, szociális félelmet vagy agressziót kelt. Ezen kívül okozhatja a baráti kapcsolatok, sőt a családi kapcsolatok megromlását is.

Pozitív stressz esetén úgy érezzük, hogy sikeresek vagyunk a munkánkban, a kiosztott vagy vállalt feladatokat – ha nehézségek árán is, de – többnyire jól megoldjuk. Ezzel a teljesítménnyel úgy érezzük, előrébb jutunk a munkahelyi elismertség létráján, és este, a jól végzett munka örömével gyorsan el tudunk aludni és ki tudjuk pihenni magunkat. Ez a sikeres életszakasz jó hatással van az egyén fejlődésére, ő maga is úgy érzi, hogy szüksége van erre a „pörgésre”, cserébe majd számos új lehetőség nyílik a karrierjében. Azt is gondolhatja, hogy neki nem árthat a megfeszített munkatempó, és szinte észrevétlenül nyúlik meg a munkaidő, és jut egyre kevesebb idő a valóban fontos dolgokra: családra, kikapcsolódásra, feltöltődésre.

Ilyenkor a becsvágy újabb energiákat szabadít fel. Úgy érzi fontos, amit csinál, nélküle nem mennének így a dolgok, ezért a pozícióját mindenáron meg kell tartania és erősítenie.  A test és a lélek akár éveken át egyre nagyobb aktivitással dolgozik, amíg egyszer csak egy váratlan rosszullét, esetleg súlyos betegség megálljt nem parancsol a növekvő megterhelésnek. Az eustressznél tehát az a veszély fenyeget, hogy a siker mámorában az egyén egyre többet akar, ám közben a test és a lélek nem jut pihenéshez, nem tud nyugalmi állapotban regenerálódni. A szervezet energiaháztartása nem képes a megnövekedett folyamatos igénybevételnek megfelelően feltöltődni, és betegség alakulhat ki. A test a betegségen keresztül éri el, hogy megkapja azt, amire szüksége van: a pihenést. Mint amikor a túlzott alkoholbevitel esetében a szervezet álmossággal szakítja meg a toxikus idegméreg újbóli és folyamatos bevitelét, ezzel akadályozva meg a végkimerülés és az alkoholmérgezés kialakulását.

Nagyon fontos tehát felismerni és megkülönböztetni egymástól a két fajta stresszt. Az eustressz előnyeit rövidtávon kihasználhatjuk ugyan, de arra viszont ügyelni kell, hogy hosszantartóvá és rendszeressé semmiképpen se váljon az életünkben.

A distressz állapot sajnos elkerülhetetlen velejárója hétköznapjainknak, de hatásainak csökkentésére mindenképp lehetőségünk van.  Erre számos technika áll rendelkezésünkre, melyek elsajátításával és rendszeres gyakorlásával hatékonyan tehetünk egészségünk megőrzéséért, testi és szellemi ellenállóképességünk növeléséért.

A Milyen hatással van a testünkre a stressz? blog bejegyzésünkben már írtunk arról, hogy a szervezetünk nem tesz különbséget kis és nagy stressz között. Ahogyan Selye János is megállapította, a szervezet ugyanazt a válaszreakciót fogja adni mindkét esetben, ezért nagyon vigyáznunk kell a stressz kezelésével. Amennyire lehet, csökkenteni kell a stresszorok előfordulását, valamint meg kell találni a pihenés és a distressz állapot egyensúlyára.