Miért olyan nehéz lecsendesíteni az elmét?

„Milyen nehéz kontrollálni az elmét! Nem véletlenül hasonlítják egy őrült majomhoz! Adott egy majom, aki saját természetéből adódóan nyugtalan, állandóan izgő-mozgó, mint a majmok általában. Mintha ez még nem volna elég, valaki bőséges mennyiségű bort itatott vele, amitől még féktelenebbé vált. Majd megcsípte egy skorpió. Amikor az embert megcsípi egy skorpió, egy álló napon keresztül ide-oda ugrál, így a szegény majom még rosszabb állapotba került, mint amilyenben valaha volt. Majd szenvedései betetőzéseként megszállta egy démon. Milyen szavakkal lehetne leírni e majom teljes, leküzdhetetlen, irányíthatatlan, abszolút nyugtalanságát? Az emberi elme pontosan olyan, mint ez a majom; saját természetéből adódóan szüntelenül aktív, majd megrészegül a vágy borától, melynek hatására a benne dúló zűrzavar még tovább fokozódik. Miután a vágy elhatalmasodott felette, következik az irigység skorpiócsípése, melyet azok ellen érez, akiknek a vágyai már beteljesültek. Végül pedig a büszkeség démonja szállja meg az elmét, melynek hatására magát mindennél fontosabbnak tartja. Micsoda nehéz dolog egy ilyen elmét uralni.”

… A munka hosszú ideig tart, nem lehetséges egyetlen nap alatt elvégezni. Csak az éveken át folytatott türelmes, folyamatos harccal arathatunk sikert.”

A fenti idézet Swami Vivekananda tollából származik, aki az egyik legérzékletesebb leírását adja az elme működésének. Milyen gyakran panaszkodnak az emberek arról, hogy képtelenek koncentrálni, figyelmük nagyon könnyen elkalandozik, és csapongó gondolatokkal teli elméjüket, amit keleten majomelmének neveznek, képtelenek lecsendesíteni? Ez pedig egyértelműen megakadályozza őket abban, hogy sikeres meditációkat végezzenek.

Általában mindenki azt gondolja, hogy csak neki vannak gondjaik ezzel, másoknak biztosan könnyebben megy. Ebben azonban nagyot tévednek. A koncentráció egyfajta tudomány, melynek elsajátításához és hatékony alkalmazásához évek kitartó munkája szükséges. Nemcsak a meditáció nélkülözhetetlen alapja, hanem mindennapi életünkben is rendkívül fontos szerepet játszik. Manapság rengeteg figyelemzavaros, összpontosítani képtelen, koncentrációs problémákkal küzdő gyermekről és felnőttről is hallani. Pedig a koncentráció tanítható és tanulható, egy olyan képesség, amely senki esetében sem veleszületett, de mindenki esetében fejleszthető.

Mielőtt különböző meditatív technikákkal kísérleteznénk, érdemes a koncentrációt a mindennapi életünkben, nyitott szemmel gyakorolnunk. Amikor például egy ismerősünkkel találkozunk, aki valamilyen történetet mesél el nekünk a hogyléte felé történő érdeklődésünkre válaszul, hallgassuk meg figyelmesen, teljes mértékben az általa mondottakra összpontosítva, ahelyett, hogy azt mantráznánk magunkban, amit majd mi fogunk mondani, ha végre csendben marad, és a mi mondandónk következik. Miközben beszél hozzánk, figyeljünk a nonverbális kommunikációjára, arcának mimikájára, hangjának intonációjára is.

Amikor egy filmet vagy színházi előadást nézünk, tegyünk kísérletet arra, hogy száz százalékban az előadásra összpontosítsunk, és ne hagyjuk, hogy a figyelmünk elkalandozzon. Hányszor vesszük észre magunkon, hogy miközben elvileg egy adott filmet vagy előadást nézünk, az elmúlt nap során történtekről agyalunk, régi emlékeket idézünk fel magunkban, vagy a holnapi bevásárlólistát állítjuk össze.

Ha új ismeretséget kötünk, igyekezzünk arra fókuszálni, amilyen néven a másik ember bemutatkozik nekünk. Rengetegszer előfordul, hogy mikor bemutatnak valakinek, a saját nevünket mondogatjuk magunkban emlékeztetőül, mintha ugyan bármikor is elfelejtettük volna, és annyira elmegy a figyelmünk, hogy általában lemaradunk arról, amit a másik ember mondott. Azaz semmilyen szinten nem koncentrálunk arra, ami éppen velünk történik, csak a bennünk lévő ismert szólamokat ismételgetjük.

A jóga definíciója szerint, amikor a gyakorlónak sikerül elérnie, hogy a gondolkodás alapelve mindenféle forma helyett egyetlen adott, általa választott formát öltsön fel 12 másodpercen át, az a dharana, vagy másnéven koncentráció. Amikor pedig a koncentrációt hosszabb ideig sikerül fenntartani, a koncentráció dhyanává, azaz meditációvá válik.

Ez a 12 másodperc meglehetősen rövidnek tűnik, de próbáljuk csak ki a gyakorlatban, milyen nehéz is kivitelezni. Tegyünk ki magunk elé vagy képzeljünk el bármilyen tárgyat, mondjuk egy citromot, és próbáljunk meg 12 másodpercig csak rá összpontosítani. Elménk asszociációs folyamatainak eredményeképpen másodpercek töredéke alatt gondolatok sokasága jelenik majd meg elménk képernyőjén a citromfagyitól, a citrom kesernyés ízével kapcsolatos emlékeinken és a déli gyümölcsökön át a déli, trópusi országokban töltött nyaralásokig.

Ne hagyjuk azonban, hogy kezdeti kísérleteink elbátorítsanak bennünket. A koncentráció tanulható és fejleszthető. Kezdjük a mindennapi életünkben is gyakorolható módokon, hogy fokozatosan képessé váljunk arra, hogy a különböző spirituális tradíciók koncentrációs technikáinak a gyakorlásával elsajátíthassuk a megvilágosodáshoz vezető királyi út, a meditáció művészetét.