Miért fontos a szív és az agy összehangolása, a szívkoherencia állapotának a létrehozása?

A válasz: a három központ miatt!

Az ember úgy születik, hogy van egy középpontja, ennek a középpontnak azonban nincs tudatában. Az ember nem élhet központ nélkül, de leélheti az életét anélkül, hogy tudatában lenne ennek a központnak. Ez a középpont a kapcsolat az ember és a létezés között, ez a gyökerünk. Ha nem ismered a központodat, gyökértelen életet fogsz élni. Úgy fogod érezni, hogy nincs gyökere, alapja az életednek, nem érzed, hogy biztos alapokon állsz, nem fogod otthon érezni magad az univerzumban. Úgy fogod érezni, hogy csak sodródsz, az életed üres, értelmetlen és sehova sem vezet. Csak megpróbálod elütni az időt, de a mély frusztráció érzése árnyékként követ mindenhova. Az ember tehát úgy születik, hogy van középpontja, tudni azonban nem tud róla. A tudást meg kell szereznie.

Ez a központ köt össze téged a létezéssel, vagy ha jobban tetszik, Istennel. Nem élhetsz nélküle. Valójában életed minden pillanatában ezekből a gyökerekből táplálkozol, mint a fák. Csakúgy, mint a fáké, a te gyökereid is a föld alatt vannak, azaz nem vagy tudatában a létezésüknek. Ha azonban megtanulsz tudatában lenni a gyökereidnek, az életed valódivá válik. Egészen addig nem több mint egy mély álom.

Tudatában lenni e belső központnak azt jelenti, hogy felismered a kapcsolatod az egész univerzummal, hogy nem vagy egyedül, hanem része vagy a nagy kozmikus egésznek. Az univerzum nem egy idegen világ.

A legtöbb ember úgy éli az életét, mintha úgy lökték volna be a világba. Kívülállónak érzi magát, aki nem tartozik az univerzumhoz, és az univerzum sem tartozik hozzá. Ennek eredménye a félelem, a szorongás és a szenvedés. Az ember, aki idegen az univerzumban, egy rettegéssel teli félelmetes világot lát maga körül, az egész élete egy harc, egy küzdelem, melyben ráadásul bukásra ítéltetett. Az ember így sohasem arathat sikert, mert a rész sohasem arathat győzelmet az egész felett. Arathatsz sikert az univerzummal, de sohasem az univerzum ellenében.

Ha azonban azt érzed, hogy otthon vagy, hogy maga a létezés potenciáljának a megvalósulása vagy, mintha maga a létezés vált volna tudatossá benned, akkor az eredmény a boldogság és az öröm. Az elragadtatott boldogság az univerzummal való szerves egység eredménye.

Amikor az ember megszületik, egy adott helyen, a köldök központban van a gyökere. Ezt a központot a japánok harának nevezik. Innen származik a hara-kiri kifejezés, ami öngyilkosságot jelent. Bizonyos értelemben mi mindannyian hara-kirit követtünk el. Nem öltük meg a központot, de elfeledkeztünk róla, vagy sohasem emlékeztünk vissza rá. Ott vár ránk, mi pedig egyre távolabb sodródunk tőle.

Amikor egy gyermek megszületik, a harában, a köldökben gyökerezik, ezen keresztül él. Megfigyelhető például, hogy mély, hasi légzéssel lélegzik. Idővel azonban el kell távolodnia ettől a központtól.

Először a szívközpontot fogja kialakítani, az érzelmek központját. Szeretik őt, és ő is megtanul szeretni. Ez a központ azonban nem a valódi központ, hanem egy melléktermék. Ezért mondják a pszichológusok, hogy ha egy gyermek nem kap szeretetet, soha nem lesz képes szeretni.

Ha egy gyermek nem szerető környezetben nő fel, akkor ő sem lesz képes senkit szeretni, mert ez a központ nem fejlődik ki nála. Az anyai és az apai szeretet, a család és a társadalom segíti ennek a kialakulását. Ez a központ azonban nem vele született, tehát, ha nem fejlesztik, nem fog kialakulni. Sok, sok ember él szív központ nélkül. Beszélnek a szeretetről, és azt hiszik, hogy szeretnek, de nincs szív központjuk, hogyan tudnának hát szeretni? Nagyon nehéz szerető anyát, és még nehezebb szerető apát kapni. Minden apa és anya azt gondolja, hogy szeret. A szeretet azonban egy nehéz fejlődés, és ha a szeretet nincs jelen a gyermek számára a kezdetben, akkor soha nem fog tudni szeretni.

Ez az oka annak, hogy az egész emberiség szeretet nélkül él. Gyerekeket hozunk létre, de nem tudjuk, hogyan adjunk nekik szeretet központot. Sőt, minél civilizáltabbá válik egy társadalom, annál jobban erőlteti egy harmadik központ létrejövetelét, az intellektust. A harmadik központ tehát az értelem, az intellektus, az ész. Az oktatás, a logika, a képzés hozza létre a harmadik központot, és általában ebben a központban éljük az életünket. A második szinte hiányzik, vagy ha jelen van, akkor sem működik, vagy csak rendszertelenül. A harmadik központ, a fej válik az alapvető erővé az életben, mivel minden ettől a központtól függ. Így mindenki előbb vagy utóbb elkezd fejben élni.

A fej, a szív és a köldök a három központ. A köldök a velünk született, eredeti, míg a másik kettőt nekünk kell kialakítani. Mind a szív, mind a fej fontos, nem szabad azonban az intellektust a szív kárára fejleszteni, mert ha ezt teszed, akkor nem tudsz visszajutni a köldök központodba.

A köldök központ a létezésben van, a szív központ az érzelemben, a fej központ pedig a tudásban. A tudás van a legtávolabb a létezéstől, az érzelem közelebb van hozzá. Ha nem fejlődik ki az érzelem központod, akkor nagyon nehéz hidat képezni az értelem és a létezés között. Ez az oka annak, hogy egy szeretetteljes ember könnyebben felismeri az egységét a világgal, és otthon érzi magát a világban, mint az a személy, aki az intellektusán keresztül él.

A nyugati kultúra alapvetően a fej központot hangsúlyozza. Ezért van, hogy a nyugati világban az emberek hontalannak, gyökértelennek érzik magukat. Ennek az oka, hogy csak a fej központjuk működik. A szívet nem képezték, ezért hiányzik.

A szívverés nem egyenlő a szívvel, az csak egy fiziológiai funkció. Attól tehát, hogy érzed a szívverésed, még ne gondold, hogy van szíved. A szív valami egészen más. A szív azt jelenti, hogy képes vagy érezni. A létezés pedig azt jelenti, hogy képes vagy egységben lenni, egységben lenni valamivel.

Ha tehát újra kapcsolatba szeretnénk kerülni a gyökereinkkel, otthon érezni magunkat a világegyetemben, megtalálni az életünk értelmét, és újra egységben lenni a létezéssel és Istennel, akkor kezdő lépésként tudatosan fejlesztenünk kell a szív- és a fejközpontunkat, és harmonikus együttműködést, koherenciát kialakítani közöttük. Ehhez nyújt segítséget a HeartMath alaptanfolyam, amely e két központ összehangolásával harmóniát és egyensúlyt teremt a szív és az agy között, hogy megtehessük az első lépéseket ahhoz, hogy újra megtaláljuk önmagunkat és egyesüljünk legbelsőbb lényegünkkel.

Vajon az ezt a munkát segítő eszközt miért nevezték el olyan találóan úgy, hogy Inner Balance – azaz belső egyensúly?