Hatással vagyunk egymásra 1. rész

Az emberek nagy része azt gondolja, hogy az általa átélt érzelmek és az elméjében megszülető és megfogalmazódó gondolatok privátak. Azt hiszi, hogy ha szavakkal nem bánt meg másokat, és nem mondja vagy mutatja ki, ami valójában benne érzelmi és mentális síkon lejátszódik, akkor az olyan, mintha meg sem történt volna, azaz nem árt vele senkinek. A spirituális tradíciók azonban ősidők óta azt tanítják, hogy ez nem így van.

A HeartMath Intézet és más tudósok áldásos tevékenységének köszönhetően azonban mára már bizonyíthatóvá és mérhetővé vált, hogy az érzelmeinket és a gondolatainkat szó szerint betápláljuk, kisugározzuk a mezőbe, vagy másnéven mátrixba, abba az energetikai közegbe, ami mindannyiunkat körülvesz és összeköt egymással. Bibliai kifejezéssel élve „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Apostolok cselekedetei 17:28). A gondolatainkat és az érzelmeinket kisugározzuk tehát a körülöttünk lévő energetikai térbe, melyekkel láthatatlanul ugyan, de hatással vagyunk másokra.

Amikor például elkeseredettnek vagy depressziósnak érezzük magunkat, visszavonulunk a világtól, és csak a saját fájdalmunkkal vagyunk elfoglalva, akkor eszünkbe sem jut, hogy egoista módon cselekszünk. Hiszen mi csak azért vonultunk el és süllyedtünk depresszióba, mert úgy érezzük, hogy az élet valamely kihívásának nem tudunk eleget tenni, valamilyen átélt fájdalmat nem tudunk egyedül feldolgozni, vagy valamilyen bennünket ért sértést megbocsátani. Úgy gondoljuk, hogy ha önsajnálatunkba burkolózva elmenekülünk a világtól, és rettenetesen érezzük magunkat, azzal csak saját magunkat kárhoztatjuk, semmilyen mértékben nem ártunk vele másoknak, sőt megkíméljük őket a fájdalmunktól, nem leszünk teher a számukra. Pedig valójában pontosan ezt tesszük. Ez a lehető legönzőbb dolog, amit csak tehetünk.

A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha segítséget kérnénk valakitől, aki kívülről, objektíven tud rálátni a bennünket foglalkoztató helyzetre vagy problémára, hiszen ő maga nem szenved az általunk átélt, és bennünket olykor egyenesen fojtogató negatív érzelmektől. Konstruktív iránymutatással, szemléletváltással, több szempont mérlegelésével, érzelmi oldással, stb. lehetséges megtalálni a megoldást és visszatalálni önmagunkhoz. Ehhez azonban bátorság, felelősségvállalás, saját viselkedésünk és tudatalatti mintáink felülvizsgálata, a változások elfogadása és az önismeret melletti elköteleződés szükséges. Valamint annak a megértése és a felismerése, hogy saját jóllétünk biztosításával valójában mások jóllétéért is teszünk.

Talán egy hasonlattal lehetne ezt a legkönnyebben elmagyarázni, a mindenki által ismert rádió működésével. Mi emberek olyanok vagyunk, mint egy rádióállomás, ami folyamatosan különböző adásokat, programokat sugároz ki magából érzelmeink és gondolataink formájában, amelyek aztán a rádióhullámokhoz hasonlóan mindig ott lesznek az éterben. Mi azonban nem csak állomásként sugározunk bizonyos programokat, hanem készülékként egyben vesszük a más emberek által kibocsátott adásokat is. Egyes modern tudományos elméletek szerint a gondolataink közel 95%-a nem tőlünk származik!

Hogyan lehetséges ez? Minden érzelemnek és a hozzá kapcsolódó gondolatoknak megvan a maga frekvenciája. Amikor érzelmeket élünk át, egy adott frekvenciatartományban kezdünk el rezegni, azaz a mentális rádiónkat egy adott frekvenciasávra hangoljuk. Ekkor a szimpatikus rezonancia eredményeképpen automatikusan ráhangolódunk mások ugyenezen az érzelmi frekvencián rezgő érzelmeire és gondolataira. Láthatatlan érzelmeinkkel és gondolatainkkal tehát hatással vagyunk másokra, és mások is hatással vannak ránk.

Az előzőekben említett példához visszatérve, ha tehát depressziósak vagyunk, és egyre több időt töltünk ebben az érzelemben, ezt kisugározva magunkból, és ennek az érzelmi állapotnak a frekvenciájára hangolódva, akkor egyre mélyebbre süllyedünk, és valójában egy ördögi körbe kerülünk, amelyben a negatív érzelmeink egyre csak fokozódnak.

Ha azonban ekkor segítséget kérünk másoktól, az ő segítségükel könnyebben kilábalhatunk a negatív érzelmi helyzetünkből. A HeartMath Intézet tudósai ezt a jelenséget szociális koherenciának nevezik. Egy független kutató az általa végzett kísérletben arra volt kíváncsi, hogy koherens állapotban lévő emberek képesek-e hatni inkoherens állapotban lévő társukra. Kísérletében négy embert ültetett egy asztal mellé, melyek közül hárman jártasak voltak a HeartMath Gyors koherencia technikájának az alkalmazásában, míg a negyedik ember ilyen képzésben nem részesült. A képzett résztvevőknek véletlenszerű időközönként jelezték, hogy váltsanak koherens állapotba, melynek hatására a negyedik ember is minden esetben koherens állapotba került.

(Forrás: Steve Morris PhD: Achieving Collective Coherence: Group Effects on Heart Rate Variability Coherence and Heart Rhythm Synchronization című cikke, amely megjelent az Alternative Therapies in Health and Medicine tudományos magazin 2010. július/augusztusi számában.)

Az általunk kisugárzott érzelmek és gondolatok azonban nemcsak a fizikai közelségünkben lévő emberekre hatnak, hiszen az időtér nem szab korlátokat számukra. E mezőn keresztül kapcsolatban vagyunk egymással, és hatással vagyunk minden élőlényre az egész Földön. Tehet-e valamint hát az egyén, ha a világban körülötte kaotikus állapotok, háború, természeti katasztrófa, vagy bárminemű válsághelyzet uralkodik? Képes-e változást előidézni? A válasz mindkét kérdésre igen.