Élet – A nagy próbatétel és beavatás

Az egyik módja annak, ahogy az életet szemlélhetjük, hogy olyan események sorozataként tekintünk rá, melyek célja, hogy kihívások elé állítsanak és döntések meghozatalára sarkalljanak bennünket. E tekintetben azt is mondhatnánk, hogy az élet egy beavatás vagy próba. Ahhoz, hogy egy próbán átmenjünk, az kell, hogy vegyük mindazt, amit megtanultunk (filozófiát, elméletet, tudást és információt), és alkalmazzuk valamilyen esemény megértésére vagy valamilyen döntés meghozására. Amennyiben a megfelelő módon tesszük ezt, ezáltal egy új tapasztalatban vagy élményben lesz részünk, ami eltér attól a rutinszerű élettől, amelyet korábban éltünk.

Új tapasztalatok akkor keletkeznek, amikor a viselkedésünk összhangban van a szándékunkkal, amikor a cselekedeteink megfelelnek a gondolatainknak, és amikor az elménk és a testünk egyként, összhangban dolgozik. Az új tapasztalat ilyenkor tovább gazdagítja azokat az intellektuális áramköreinket, amelyek a tudás megszerzésével jöttek létre. Ahogy az új tudás alkalmazása még több idegkapcsolatot hoz létre az agyunkban, agyunk egy másik része egy kémiai anyagot szabadít fel, melynek a végtermékét érzelemnek vagy érzésnek nevezzük. Mivel a környezetünkben átélt tapasztalatok érzelmeket váltanak ki belőlünk, amelyek aztán kémiai jeleket hoznak létre, melyek hatással lesznek a génjeinkre, abban a pillanatban, amikor tudatosan átéljük egy adott tapasztalat által kiváltott érzelmeket, megváltoztatjuk a genetikai sorsunkat azáltal, hogy új génkifejezéseket választunk ki. Ennek a folyamatnak a többszöri megismétlésével idővel képesek leszünk idegi és kémiai alapon kondicionálni az elménket és a testünket arra, hogy együttműködjön egymással, más szavakkal, amikor már olyan sokszor tettünk meg valamit, hogy a testünk és az elménk is egyaránt tudja, hogyan csinálja, akkor az ösztönössé, könnyeddé, természetessé válik. Ekkor mi magunk válunk a tudássá, azaz egy új létállapotot hoztunk létre, amelyről már nem kell tudatosan gondolnunk.

Tudatosnak maradni az élet kihívásai során

A különböző spirituális tradíciók és önfejlesztési módszerek számos eszközt és meditációs technikát tanítanak, melyek alkalmazásával a tanítványok tudatosak maradhatnak, és tudatosan nézhetnek szembe az élet kihívásaival, ahelyett, hogy a tudatalatti programjaik határoznák meg a sorsukat. Általában az ilyen meditációkban választás elé állítják a tanítványokat, hogy döntsék el, hogy alkalmazzák-e az általunk tanultakat, és képességgé fejlesztik őket, vagy az olyan ismerős érzelmek, mint a félelem, szorongás, szenvedés, önbizalomhiány, frusztráció vagy ítélkezés karmai között maradnak. Ha képesek felülemelkedni önmagukon, és a múltbeli döntéseiktől eltérő döntéseket hozni, belépnek az ismeretlenbe. Ha képesek kialakítani magukban azt a képességet, hogy a kihívásokkal történő szembenézés során az agyukat és a szívüket koherens állapotba hozzák, ahelyett, hogy egyszerűen csak ücsörögnének egy helyiségben csukott szemmel lágy meditációs zenét hallgatva, akkor történnek meg a legnagyobb változások.

A legtöbb ember tudatalatti programok szerint éli az életét, melyek értelmében, abban a pillanatban, amikor azt mondja, hogy valamilyen személy, dolog vagy tapasztalat bizonyos érzelmeket és gondolkodást vált ki belőle, lényegében azt érti alatta, hogy valami rajta kívül álló személy, dolog vagy körülmény kontrollálja, hogy hogyan gondolkodik és érez. Ez az áldozat mentalitás. Ha azonban hiszünk benne, hogy az, ahogy gondolkodunk és érzünk, megváltoztathatja az életünket, akkor nem leszünk áldozatok. Megtanulhatunk az életünkre kihívásként vagy próbatételként tekinteni, és azzal, hogy szembenézünk a kihívással vagy kiálljuk a próbát, többé már nem előre megjósolható módon gondolkodunk vagy reagálunk. Ehelyett azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy meghaladjuk a testünket, a környezetünket, az időt, valamint a régi érzelmeinket és szokásainkat, amelyek olyan sok időn át uralták az életünket. Ekképpen lesz a tanítványból mester.

Az élet tanítványaként a feladatunk az, hogy filozófusból beavatottá, majd beavatottból mesterré váljunk; hogy a testünket, majd az elménket meghaladva lélekként éljünk; hogy a tudásból a tapasztalaton keresztül eljussunk a bölcsességig; a gondolkodásból a cselekvésen keresztül a megélésig; illetve az agyunkkal végzett tanulástól az alkalmazáson keresztül eljussunk addig, míg a tudást teljesen a magunkévá téve a szívünk szava szerint élünk. A jó hír az, hogy mindehhez minden biológiai és neurológiai „felszereléssel” rendelkezünk.

Miért léteznek hát a próbatételek és a beavatások? Céljuk, hogy kibillentsenek bennünket a programjainkból, hogy meghaladva korábbi önmagunkat nagyobb mértékben hozzájárulhassunk a saját evolúciónkhoz. Így fejlődünk.