Dr. Masaru Emoto – A víz rejtett bölcsessége

A kvantumelméletek több mint száz évvel ezelőtti megjelenése óta tudjuk, hogy az anyag különböző körülmények között teljesen más természetét mutatja. A tudomány bizonyította, hogy a tudat, azaz az értelem befolyásolja az anyag működését, tehát az emberi gondolatok hatnak a bennünket körülvevő anyagi valóságra. Mindezen hatásokat nagyon nehéz szemmel láthatóvá tenni, ezért ez a téma korábban meglehetősen kevés publicitást kapott.

A tudósok felfedezték, hogy a víz nem csak kémiailag azonosítható anyagokat tartalmaz, hanem egyéb információkat is hordoz. A víz a kísérletek szerint mindenféle jellegű információt képes meghatározott frekvenciamintázatokban tárolni, és azt más rendszerek (pl. élő szervezetek) számára átadni.

Jacques Benveniste francia tudós és kollégái az INSERN-i kutatócsoportban a fehérvérsejtek allergénekre adott reakcióját vizsgálták, mikor rájöttek, hogy a többszörösen oldott állapot során a molekula bár már teljesen eltűnik, a hatása a tiszta vízben továbbra is kimutatható. A kísérleteket egyre nagyobb hígításban végezték, és először úgy tűnt, hogy a várakozásoknak megfelelően az egyre kisebb töménységű oldat hatásossága egyre kisebb lett. Azonban egy bizonyos szintet követően – a kilencedig hígításnál – a hatásosság érthetetlen módon növekedett, és a további oldat koncentrációk esetében fordított arányban egyre nagyobb lett. A négy évig tartó kutatómunka eredményeit a Nature című lapban hozták nyilvánosságra 1988-ban. A tanulmány szerint hiába hígították az antitestek oldatait olyan mértékben, hogy azokban már egyetlen antitest sem maradhatott, az így készített oldatok továbbra is válaszra késztették az immunrendszer sejtjeit. Feltételezésük szerint a hígítás és rázási folyamat során valahogyan konkrét információknak kellett átadódniuk. De hogy a víz miként őrizte meg a molekula „lenyomatát”, az pontosan nem ismeretes. A kutatások végső eredménye azonban egybevág azzal a hatásmechanizmussal, amit a homeopátia is állít: minél hígabb az oldat, annál nagyobb a hatása.

Dr. Emoto láthatóvá tette azt, amit már régóta tudunk. Nevezetesen, hogy nincs két egyforma hópehely, tehát nincs két egyforma vízcsepp sem. Viszont azt, hogy miben térnek el az egyes cseppek, azt senki sem tudja pontosan. Munkássága eredményeként vizuális technikával dokumentálhatóvá tette, hogy milyen hatással vannak a vízcseppekre anyagi és nem anyagi jelenségek, mint például a zene, a pozitív és negatív érzelem, vagy éppen globális események, mint a háborúk. Számtalan kísérletet végzett a különböző fagyott víz kristályainak vizsgálatával, és eredményeit csodaszép fotókkal dokumentálta. Ezek megtalálhatóak az interneten képek, videók formájában és a könyvesboltokban kapható könyvekben.

Dr. Emoto azt találta, hogy minél természetesebb forrásból származik a víz, illetve minél pozitívabb üzenettel került kapcsolatba, annál szebb, és szabályosabb hatszögletű kristályformát alkot a megfagyott csepp. A negatív, szidalmazó, bántó és gúnyos szavak az emberi kultúra melléktermékei, így azok nem tekinthetők természetesnek, amit a kristályszerkezet torzulása is elárul. Megdöbbentő módon, pl. a klórral kezelt csapvízben vagy éppen a mikrohullám hatásának kitett vízben sem alakul ki kristályszerkezet. De ugyanez figyelhető meg trágár beszéd vagy éppen a Heavy Metal és a popzene hatásának kitett vízzel kapcsolatban is. A pozitív üzenetek, gondolatok és a szép képek minden esetben szabályos és rendkívül változatos kristályformákat eredményeztek.