Pszichoszomatikus betegségek, avagy az elme hatása a génkifejeződésre most

Mindannyian ismerünk olyan embert, aki bizonyos tüneteket produkálva elment egy teljes kivizsgálásra, de az orvosok a legkorszerűbb műszerek segítségével sem találtak olyan szervi vagy szervrendszeri zavart, ami a tüneteket okozhatta volna. Ilyen esetekben szokás az állapotot pszichoszomatikus betegségnek tekinteni.

De mi is az a pszichoszomatikus betegség? Az egyik legegyszerűbb definíció szerint a lelki eredetű betegségek, melyek a fizikai testben megnyilvánuló kóros folyamatokat okozhatnak.

De hogyan függnek össze a lelki és a testi folyamatok egymással? Korábban a tudomány úgy gondolta, hogy a gének okozzák a betegségeket, ezért az ember ki van szolgáltatva az önző géneknek. Ha tehát valakinek a családjában egy bizonyos betegség előfordult, akkor számára szinte elkerülhetetlen a betegedés kialakulása, hiszen a gének csak a reprodukcióban érdekeltek, és ha hibásak, akkor a hibát is átörökítik a következő nemzedékre. Az epigenetika tudománya azonban bizonyította, hogy nem a gének okozzák a betegségeket, hanem a sejten kívüli környezet. Természetesen vannak hibás gének megnyilvánulásából származó betegségek, de ezek az ismert megbetegedéseknek csupán 2%-át okozzák. A környezeti jel az, ami a gének kifejeződését irányítja, mely jel származhat a testen és a sejten kívüli környezetből egyaránt. Ez a folyamat dönti el, hogy fokozott génkifejeződésre van-e szükség, azaz az adott gén kapcsoljon be, vagy maradjon lefojtva, és csökkent mértékben vagy éppen egyáltalán ne fejeződjön ki. Maga a gén fizikailag nem változik, ami változik, az a külső környezet hatására bekövetkező génkifejeződés mértéke, és ez az, ami leginkább hatást gyakorol egészségünkre és ezáltal életünkre.

Minden egyes sejtünk állít elő fehérjéket (proteineket), melyek a test fizikai felépítésében és a fiziológiai funkciók biztosításában játszanak fontos szerepet. Ahhoz, hogy a sejt proteint tudjon előállítani, ki kell fejeződnie egy génnek. A gének elsőszámú feladata, hogy lehetővé tegyék a megfelelő fehérje előállítását. Amennyiben a sejten kívüli környezetből származó jelzés eléri a sejtet, a kémiai anyag „rácsatlakozik” a sejtfalon található receptorra, majd bejut a sejten belül található DNS-hez, ezután a gén a jelzésnek megfelelő fehérjét állít elő. Ha tehát a külső környezetből folyton ugyanaz az információ érkezik, bizonyos ideig a sejt változatlanul ugyanazt a proteint állítja elő, és a test felépítése ilyen szempontból nem változik. Testünk sejtjei köztudottan időről időre újra termelődnek, mely folyamathoz szintén szükséges ez a fehérjetermelő képesség. Ha idővel a sok-sok másolat készítése során a génkifejeződés változik, a sejt másfajta minőségű fehérjét készít majd, mely szintén vezethet bizonyos betegségekhez.

Ahogyan Dr. Joe Dispenza a Válj természetfelettivé című könyvében írja, mindennapjaink során megélt érzelmeink hatására az agyban különböző kémiai jelzések keletkeznek. Ezek a jelzések gyakorlatilag a külső környezetből származó tapasztalataink kémiai végtermékei, melyek a sejtjeinkig is eljutnak. A kémiai jelzések megváltoztatják a gén kifejeződését, és ezáltal az előállított proteinek minőségét is. Tehát összefoglalva a gondolataink, a külső körülmények hatására változó érzelmi állapotunk egyaránt befolyásolják a belső kémiánkat, és képessé tesznek bennünket egyes gének ki és bekapcsolására. Ha például immunrendszerünk túl sokáig volt kitéve annak, hogy stresszes érzelmek hatása alatt éljen, akkor aktiválódnak a gyulladásért és a betegségek kialakulásáért felelős gének. De ugyanígy működik az is, hogy másfajta, jellemzően pozitív érzelmek hatására ki lehet kapcsolni azokat a géneket, melyek a betegség kialakulásáért felelősek, és be lehet kapcsolni más géneket, melyek a gyógyulási folyamatban nyújtanak segítséget.  Másfajta kémiai jelzést küldve a DNS-nek, utasíthatjuk a másfajta fehérjék előállítására, amik újfajta építőelemei lehetnek szervezetünknek. A tudomány szerint a gének képesek akár néhány percen belül is reagálni a sejten kívülről érkező jelzésekre, és fokozni vagy éppen csökkenteni kifejeződésüket. Tehát nagyon gyorsan képesek megváltoztatni testünk működését vagy éppen felépítésének szerkezetét.

A külső környezetből származó valamint az érzelmi stressz a negatív gondolatokon keresztül képes kiváltani olyan lelkiállapotot vagy tartós érzelmi állapotváltozást, mely káros kémiai hatásokat idéz elő hosszútávon szervezetünkben. De ugyanígy képesek vagyunk pozitív változásokkal, pozitív érzelmek előidézésével újjáépíteni beteg sejtjeinket, szerveinket illetve szervrendszereinket.

Miért nem megy olyan könnyedén ez az öngyógyítás? Talán leginkább azért nem, mert általában minden napunk ugyanúgy telik. Ugyanazokat a dolgokat tesszük, ugyanazokba a szituációkba kerülünk, ugyanazokkal az emberekkel lépünk kapcsolatba, melyek mind ugyanazokat a gondolatokat eredményezik bennünk. Így gyakorlatilag a belső és a külső környezetünk alig változik az egymást követő napok során. Gondoljunk csak bele, hogy életünk milyen kis részét vagyunk készek a bizonytalan jövőben élni? És hány százalékban tartózkodunk az ismert valóságban, ami oly természetesként hat ránk?

Ha minden nap ugyanazokat az érzelmeket éljük meg, akkor a test úgy hiszi, hogy ugyanolyan környezeti körülmények között van. Az ugyanolyan érzelmek ugyanolyan döntéseket eredményeznek, amik szükségképpen ugyanolyan cselekedetekhez vezetnek. Ezek a cselekedetek azután ugyanolyan tapasztalatokhoz juttatnak minket, amik természetesen ugyanolyan érzelmeket keltenek majd bennünk. Az ilyen ismétlődő és automatikus napirendnek és tevékenységeknek köszönhetően a sejtek ugyanolyan kémiai környezetnek lesznek kitéve akár a testen kívüli, akár a testen belüli környezetet vesszük alapul. Az azonos kémiai környezet természetesen ugyanazokat a géneket aktiválja, és az állandóság elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ha a mindennapjaid során te magad ugyanolyan maradsz, akkor a génkifejeződésed is ugyanolyan marad. Ezért tűnik úgy, hogy a genetikai végzetünk felé robogunk, és a gének áldozatai vagyunk. Pedig ez egyáltalán nem így van. Mind a külső környezet befolyásolása, mind pedig a gondolatok és érzelmek megváltoztatása csakis rajtunk múlik!

Sajnos azonban a komfortos megszokott életünkből, melyet meggyőződéssel alakítottunk ki olyanra, amilyen, nem szívesen lépünk ki önként. Ehhez legtöbbször egy igen jelentős trauma vagy tragédia szükséges. Amíg valami hasonló be nem következik, szinte függők maradunk pl. a stressz hormonoktól, melyek az érzelmeink által keltett kémiai ingerek alapján ellátnak a napi adrenalin és kortizol adagunkkal, melytől ugyanúgy érezhetjük magunkat, mint a megelőző napon. Sokan vannak, akiknél a stressz által kiváltott állapot tartósan és folyamatosan fennmarad, melynek következtében a stressz krónikussá válik. Ilyenkor a szűnni nem akaró túlélő üzemmód teljesen materialistává teszi áldozatát. A valóságot folyamatosan csak az érzékszervek segítségével tudjuk meghatározni, figyelmünket a tárgyak, dolgok, határidők, személyek, helyszínek, feladatok kötik le. Nem vagyunk képesek befelé koncentrálni, nem marad időnk a gondolatokra és az érzésekre figyelni. Ha folyamatosan érvényben marad a stressz által kiváltott „vörös riasztás”, akkor nem vagyunk képesek visszanyerni a belső egyensúlyt, kialakítani a homeosztázis állapotát, melyben a testünk regenerálódni tudna. A tartós kémiai állapotváltozás egyszerűen leszabályozza az egészséges génkifejeződést, és igen gyakran valamilyen betegséghez vezet.

Azt gondoljuk, hogy nem lehet megváltoztatni génkifejeződésünket és ezáltal magunkat?

Az egyik legjobb gyakorlati példa a tudat és a gének együttes szerepére a betegségek vagy bizonyos tünetek kialakulásában az orvostudomány számára a méltán rejtélyes multiplex, azaz többszemélyiségű páciensek esete. (A szakirodalom említi még disszociatív identitászavar néven is.) Létezik egy rendellenes viselkedés bizonyos embereknél, akik úgy tűnik, egy testben több személyiségnek tudják átadni a test irányítását. Gyakran előfordul, hogy az ilyen emberek 8-10 különböző személy jellemvonását, viselkedését, tulajdonságait, betegségeit képesek egy szempillantás alatt váltogatni. Extrém esetben akár száz különböző személyiség is irányíthatja a testet anélkül, hogy ennek teljes tudatában lenne az adott egyén. Ez a számos alszemélyiség kialakulása legtöbbször valamely igen komoly gyerekkori trauma – lelki, fizikai vagy szexuális erőszak, esetleg természeti katasztrófa vagy kriminális események – megtapasztalásának eredménye, melyre válaszul a tudat több személyiség felhasználásával igyekszik a fájdalmakat elosztani és a felmerülő stresszt enyhíteni. Legalábbis ez a rejtélyes állapot leírására szolgáló egyik teória.

Tény viszont, hogy a multiplex (többszörös) személyiséggel rendelkező egyének minden személyiségváltáskor más-más agyhullám mintát produkálnak. Ez alapvetően nem jellemző az egészséges emberekre, akiknek agyhullám mintái még igen nagy érzelmi megrázkódtatás esetében sem változnak meg. Azonban nem ez az egyetlen dolog, ami személyiségcsere esetében változást mutat. Megváltozik az egyének vérösszetétele, a vérnyomása és pulzusszáma, a testtartása, de még konkrét betegségeik is váltakozhatnak. Klinikai feljegyzések bizonyítják, hogy ilyen esetekben egyik percről a másikra megszűnik vagy feltűnik cukorbetegség, epilepszia, allergia vagy éppen daganatos betegség.

A különböző személyiségek lehetnek más-más neműek, korúak, bőrszínűek és fizikai méretűek. Természetesen eltérő emlékeik és képességeik is vannak, amit a multiplex személyiségű emberek ugyanúgy tudnak használni, mint az eredeti személyiség tanult képességeit. Gyakran különbözik a kézírásuk, a jobb vagy éppen a balkezesség, idegennyelv tudásuk, tárgyaló képességük, de még intelligenciájuk is. Változik a látás élessége is, így az ettől az állapottól szenvedőknek gyakran több szemüveget kell magukkal hordaniuk, hogy alkalmazkodni tudjanak a megváltozott személyiségeikhez. Vannak olyan nők, akik havonta két vagy három menstruációs periódust tapasztalnak, mert minden alszemélyiségüknek megvan a maga havi ciklusa. Christy Ludlow beszédkutató felfedezte azt is, hogy a hangminták is megváltoznak a személyiség váltáskor, bár ehhez a tudomány szerint olyan mértékű élettani változásra van szükség, melyet a leggyakorlottabb színész sem tud utánozni.

A modern orvostudományt rendkívül kellemetlen helyzetbe hozzák ezek a páciensek azzal, hogy mikor személyiséget váltanak, az egyik személyiség egészségügyi állapota rejtélyes módon eltűnik és egy más állapot jelentkezik, mikor a másik személyiség veszi át az irányítást. Dr. Bennett Braun a Chicago International Society for the Study of Multiple Personality pszichiátere pl. feljegyzett egy esetet, mikor a többszörös személyiség zavarban szenvedő páciensének minden alszemélyisége allergiás volt a narancslére, kivéve egyet. Ha a férfi narancslét ivott, amikor valamelyik allergiás személyisége irányította, a testén kiütések jelentkeztek. Mikor átváltott a nem allergiás személyiségére, a kiütések azonnal elkezdtek eltűnni, és következmények nélkül ihatott narancslét.

Dr. Francine Howland a többszemélyiségek kezelésére szakosodott pszichiáter feljegyzése szerint egy esetben páciense darázscsípés következtében bedagadt szemmel jelent meg a kezelésen, mely egyértelműen allergiás reakció volt a rovar csípésére. Dr. Howland úgy döntött, hogy megkísérli átadni a beteg testének irányítását egy olyan alszemélyiségének, aki történetesen nem érzett semmilyen fájdalmat. A próbálkozás sikeres volt, a fájdalom elmúlt, és a duzzanat is eltűnt. Egy idő után a fájdalomérzet nélküli személyiség abbahagyta a test irányítását, és a férfi eredeti személyisége tért vissza. Ez ismét magával hozta a fájdalmat és a darázscsípés okozta duzzanatot is. Egy darázscsípés által kiváltott allergiás reakció meglehetősen bonyolult és soktényezős folyamat. Magába foglalja az antitestek együttes fellépését, a hisztamin termelését, a vérerek kitágulását és átszakadását, az immunagyagok rendkívül nagymértékű kibocsátását. A többszemélyiségű elme valamilyen rejtélyes módon képes úgy irányítani a testet, hogy az összes folyamat megálljon, és akár a homeosztázis is visszaálljon szinte pillanatok alatt. Ugyanígy képes azonnal előidézni ezeket az állapotokat külső kiváltó hatások nélkül, csupán a tudat megváltoztatásának segítségével.

Amennyiben ugyanazt a testet több személyiség irányítja, előfordul, hogy gyermeki és felnőtt tudat is kap lehetőséget az irányításra. Ilyen esetekben előfordul, hogy ha a gyermeki alanynak adnak altatót vagy fájdalomcsillapítót, az a felnőtt személyiségnek túlságosan kis dózisú lesz, és fordítva is előfordulhat, hogy felnőtt ember számára előírt adagot gyermeki személyiség által uralt test kap meg. Lehetséges sajnos az is, hogy túladagolás lesz a vége annak, ha felnőtt adagot kap a test, miközben egy gyermeki személyiség irányítja éppen. Feljegyeztek olyan esetet is, mikor a műtőasztalon egy elaltathatatlan személyiség vette át az irányítást, és ezért nem sikerült a műtétre leszedálni a beteget.

Felmerül a kérdés, hogy ha egy testben – mely elméletben azonos génekkel és DNS-el rendelkezik – egy adott személyiségnek megfelelő betegségek és állapotok bármikor kialakíthatók, akkor miért gondoljuk még mindig azt, hogy a betegségek és tünetek örökletes hatásmechanizmussal, előre meghatározott módon fognak kialakulni szervezetünkben, mely ellen nem tehetünk semmit sem.