Elektromágneses lények vagyunk

Mi is az az elektromágnesesség tulajdonképpen?

Leegyszerűsítve az elektromos és a mágneses jelenségek gyűjtőneve. A fizika órákon többnyire a két elméletet külön tanultuk, de a tudósok szerint az igazán érdekes dolgok a két elmélet együttes vizsgálata során történnek, melyet majdhogynem értelmetlen különválasztani egymástól.

Mi az az elektromágneses mező?

Az elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér teljességét betöltő hatásmező. Elektromos mező az a közeg, ami az elektromos töltések egymásra hatását közvetíti. A töltött részecskék saját maguk hozzák létre azt a mezőt, amelyen keresztül erőt képesek kifejteni egymásra. A mágneses mező az elektromos töltés mozgása során keletkezik, ami az állandó mágnesekhez hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.

Mi az az elektromágneses erő?

Az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt hatását nevezzük elektromágneses erőnek. Ez a legjelentősebb erőhatás a jelenleg megkülönböztetett négy alapvető erő közül az Univerzumban, mivel az atomok közötti kölcsönhatásokban minden erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza. Tulajdonképpen az elektronok keringéséből adódó kölcsönhatás miatt minden mechanikai és kémiai folyamat ezen erőkön keresztül zajlik le.
Gyakorlatilag a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mezőben bekövetkező mozgások, amit egyszerűen elektromágneses hullámoknak hívunk. Azaz minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség alapvetően elektromágneses természetű.

De mi anyag vagyunk, nem?

A kvantumfizika szerint univerzumunk nem csupán anyagból áll, hanem valójában egy közös információs mezőn, a kvantummezőn osztozik, mely elválaszthatatlanul egyesíti az anyagot és az energiát, ahogyan azt Einstein elmélete és híres képlete is bizonyítja. Ez azért van így, mert minden részecske összeköttetésben áll egymással egy láthatatlan, téren és időn kívül eső információs mezőn keresztül. A jelenséget Einstein „kísérteties távolhatás”-nak és a kvantumfizika legfurcsább jelenségének nevezte. Ma a szakirodalom kvantum-összefonódásnak hívja, melynek jelentős irodalma van a világhálón. Mikor az atomok összekapcsolódnak, hogy molekulákat alkossanak, akkor megosztják egymással saját információs mezőiket, és kisugározzák közös, egyedi energia mintázatukat. Mivel minden ismert dolog – így mi magunk is – alapvetően atomokból és molekulákból álló rendszert alkot, így anyagi testünknek is megvan a saját energiaprofilja, melyet mi is kisugárzunk ebbe a bizonyos kvantum térbe.

Általános iskolából származó ismereteink alapján tudjuk, hogy testünket atomok és molekulák tömege alkotja. Ezek az elemi részecskék pedig vegyületekké állnak össze, mely vegyületek sejtekké szerveződnek, amik szöveteket alkotnak, a szövetek pedig szerveket hoznak létre. Ezek a szervek meghatározott szervrendszereink alapvető részei. Tehát minden egyes elemi alkotó részünk anyag és energia is egyben.

Kutatások bebizonyították, hogy a sejtek közötti interakció sok esetben a fénysebességnél is gyorsabban történik meg. Einstein szerint a fény sebességénél semmi sem haladhat gyorsabban, ezért következésképpen a sejteknek a kvantummezőn keresztül kell kommunikálniuk. Kísérletek bizonyítják, hogy testünk sejtjeinek külső felén elhelyezkedő receptorok sokkal érzékenyebbek az energiára és a frekvenciára, mint a fizikai-kémiai jelzésekre, például a neuropeptidekre, melyek történetesen  hozzáférnek a sejt DNS-éhez is. Tény, hogy a sejtek százszor érzékenyebbek az elektromágneses jelekre – vagyis az energiára –, mint a kémiai jelátvitelre.  A kutatások újra meg újra megerősítik, hogy az elektromágneses spektrum láthatatlan erői a sejtbiológia és a génszabályozás minden szeletére hatással vannak, hiszen a receptorok frekvenciaspecifikusan reagálnak a beérkező energiára. Ez az elektromágneses spektrum energiatartománya magába foglalja a mikrohullámokat, a rádióhullámokat, a röntgensugarakat, a rendkívül alacsony frekvenciájú hullámokat, a hanghullám-frekvenciákat, az ultraibolya sugarakat és az infravörös hullámokat. Az elektromágneses energia egyes frekvenciái befolyásolni tudják a DNS és az RNS viselkedését valamint a fehérjeszintézis lefolyását, azaz meg tudják változtatni a fehérjék alakját és funkcióját, melyen keresztül szabályozni tudják a génműködést és a génkifejeződést. Serkenthetik az idegsejtek növekedését, befolyásolják a sejtosztódást és differenciálódást, írja Dr. Joe Dispenza a placebo te magad légy! című könyvében.

Mindenki ismer példát az elektromágneses mérés egészségügyi alkalmazására?

A kórházi műszerezettség egyik leginkább ismert eleme szintén az elektromágnesesség elméletére épül. Amikor valami újat tanulunk, vagy új élmények érnek minket, idegsejtjeink új kapcsolatokat alakítanak ki, miközben elektro-kémiai információ átadás történik a sejtek között. Az agyi aktivitás következtében neuronok, azaz töltéssel rendelkező részecskék cserélődnek ki a szinaptikus kapcsolatokon keresztül, amik elektromágneses mezőt hoznak létre. Az agyi aktivitást láthatóvá tevő készülék az EEG (Elektroenkefalográf) pontosan az ilyen elektromágneses mezőket érzékeli, méri és jeleníti meg.

Vannak kutatások ezzel kapcsolatban?

A HeartMath Intézet elsősorban a szív és az agy kommunikációjának kutatásával foglalkozik. Kísérleteikkel bebizonyították, hogy a szív az agyénál százszor nagyobb elektromos hullámokat kelt, valamint ötezerszer nagyobb mágneses hullámokat indukál. A szív által keltett mágneses mező terjedését a szövetek nem gátolják, így annak hatását a testtől néhány méternyire is mérhetővé tudták tenni szupravezető kvantuminterferencia (SQUID) alapú magnetométer készülékkel. Megállapították azt is, hogy a szívverés ritmikus mintái a különböző érzelmek átélésekor kifejezetten megváltoznak. Az elektromágneses, a hangnyomás és a vérnyomás hullámainak ezeket a szív ritmikus aktivitása által okozott változásait a test minden sejtje "érezte", ezáltal tovább erősítve a szív globális belső szinkronizáló jelként betöltött szerepét. Szintén végeztek kutatásokat annak vizsgálatára, hogy a szív által kibocsátott mérhető mágneses mező hogyan terjed ki és milyen hatással van a testen kívüli környezetre valamint, hogy a környezet milyen hatással van a szívre. Az Intézet számos kutatást végzett ebben a témában, és korszerű műszerezettségüknek köszönhetően nagyon sok tudományos kutatást publikáltak! A HeartMath egyéb kutatásairól ide kattintva olvashat magyar nyelven.

Van tanulság?

Tulajdonképen a kvantumfizika elmúlt száz éve során a tudomány mindvégig tisztában volt azzal, hogy univerzumunkat vagy akár abban a mi fiziológiánkat is egy végtelen értelem irányítja, melynek működését még nem igazán értjük és fogjuk fel. Mégis tény, hogy a világegyetem él, lüktet, és értetlenkedésünk ellenére fizikai testünk is végzi létfontosságú feladatait, látszólag irányítás nélkül. Ez az értelem tartja fenn szívdobbanásunk ritmusát naponta több mint százezerszer, és ez hoz létre másodpercenként billiónyi sejtet, melyek mindegyike százezer és hatbillió közötti funkciót végez el minden másodpercben!

Miért fontos ez a tudás számunkra?

Amíg nem ismerjük megfelelő alapossággal ezt a roppant érzékeny rendszert, addig sok szakember szerint felelőtlenség olyan külső elektromágneses ingereknek vagy az egyre növekvő elektroszmognak kitenni szervezetünket, melyek összetett hosszútávú hatásairól nem rendelkezünk megfelelően megbízható ismeretekkel.