A Kortalan Bölcsesség képeskönyve – Tarot

Rengeteg tévhit és helytelen információ kering a világban a Tarot lapokkal kapcsolatban, melyről a legtöbb ember azt hiszi, hogy nem több egyfajta jóskártyánál. Semmi sem állhatna azonban távolabb az igazságtól.

A Tarot a Kortalan Bölcsesség képeskönyve, melynek ábráit az 1200-as években alkották meg nagytudású mesterek archetípusos képekből, abból a célból, hogy egyetemes bölcsességüket és tudásukat örökül hagyják az utókor számára. Szimbólumrendszere olyan összetett és sokrétű, hogy minden egyes lapjáról köteteket lehetne magyarázatként írni. Pontosan ezért választották a bölcsek az archetípusos képi megjelenési formát, hogy tudásukat nemzeti, faji, vallási hovatartozástól és az általa beszélt nyelvektől függetlenül mindenki számára elérhetővé tegyék, aki a szimbólumok jelentését elsajátítja.

A nyugati kultúrában a spirituális tanokat évszázadokon keresztül tiltották, tanulmányozóikat pedig üldözték, így a gyakorlók a Tarot lapokat leleményesen játékkártyának álcázták, hogy biztosítsák maguknak a zavartalan tanulás lehetőségét és egyben e csodálatos ezoterikus tudásanyag fennmaradását. (A napjainkban ismert francia kártyában a treff a botok, a kőr a kelyhek, a pikk a kardok, a káró pedig az érmék Tarot színeinek felel meg).

A Tarot összesen 78 lapból: 22 nagy arkánum és 56 kis arkánum lapból épül fel. Az „arkánum” latin kifejezés, melynek jelentése „titkos szer, gyógyír”. A Tarot pontosan ez, az egyik legcsodálatosabb gyógyír a tudatlanság és az ebből eredő szenvedés ellen, ami az egyetemes és kortalan bölcsesség kinyilatkoztatásával lehetővé teszi az emberek számára a mindenki által áhított egészség, boldogság, béke, szabadság és önmegvalósítás állapotának az elérését. Az emberiség legnagyobb problémája ugyanis a tudatlanság, amelyet csakis a tudás megszerzésével lehet orvosolni. Ennek a tudásnak a megszerzése és megértése azonban évtizedeket vesz igénybe.

A fentiek bemutatására álljon itt egy példa a Tarot egyik lapjának egyes szimbólumainak érintőleges magyarázatára, a teljes jelentés feltárására való törekvés nélkül. A 15. nagy arkánum lap, az Ördög a spirituális fejlődés első szintjét szimbolizálja. Ez a rabság állapota, amikor az egyén azt hiszi, hogy életét a körülmények uralják és határozzák meg, melyek felett nincs hatalma. Élete tele van szenvedéssel és fájdalommal, kétségek kínozzák, és a léte egy érthetetlen káosznak tűnik számára, amelyben vak, irányíthatatlan erők tombolnak. Úgy érzi magát, mint a homokszem egy hatalmas homokviharban, melyet össze-vissza fúj a vad, orkán erejű szél.

Azt mondják, az ember fájdalommal tanul. És igen, a legtöbb ember akkor kezd el változtatni az életén és fordul a spirituális tanok irányába, amikor élete kisiklik, valamilyen veszteség, trauma éri, vagy krízishelyzetbe kerül. Belül hiába érezzük, hogy boldogtalanok vagyunk, hogy változtatnunk kellene az életünkön, általában megvárjuk a külső, látszólag a körülmények által ránk kifejtett nyomást, hogy cselekedjünk. Mert nem tudjuk, hogy a körülmények nyomását valójában mi magunk teremtjük. Aztán a már-már elviselhetetlen fájdalommal teli szenvedésben, a keserűség és a kilátástalanság pokoli óráiban, a krízishelyzetek mélypontján feldereng emberi szívünk mélyén a fény, és valami azt súgja, hogy nem kell, hogy így legyen, és hogy a körülményeken és a sorsunkon valahogy mégis kell, hogy tudjunk változtatni. Aki ilyenkor minden külső látszat ellenére a belső hang suttogó szavára hallgatva tanulni, változni és fejlődni kezd, élő bizonyítékává válik intuitív megérzésének. Ráébred, hogy önvalóját, legbelső szellemét és lényegét sohasem uralhatják a körülmények, hogy a külső látszatok tudatlanságának árnyalakjai csupán.

Ezt a tudást és spirituális igazságot sugallják a 15. lap szimbólumai, melyek első pillantásra félelmetesnek és sötétnek tűnnek, ha azonban figyelmesebben megnézzük őket, teljesen más kép tárul a szemünk elé. A központi ördög alak a látszólag bennünket megbénító, felettünk uralkodó körülmények és a külső látszatok jelképe. Félig női, félig férfi teste, szamárfülei, denevérszárnyai és saskarmai azonban gyorsan elárulják, hogy az általunk rettegett külső ellenség valójában nem is létezik. E lehetetlen részletekből és állati formákból összerakott lény csupán tudatlanságunk és vadul csapongó képzeletünk szüleménye.

Az ördög piedesztáljaként szolgáló fél kockához láncolt két alak a személyes tudatalatti (nő) és öntudat (férfi) szimbóluma. Patáik, farkuk és szarvaik jelzik, hogy amikor valaki a külső látszatokat gondolkodás nélkül igaznak fogadja el, átadja magát a félelem, a kilátástalanság és a kétségbeesés érzésének, nem vállal felelősséget saját magáért és az általa folyamatosan teremtett körülményekért, és úgy gondolja, hogy teljes mértékben a külső látszatok rabja, tudata „elállatiasodik”. Meggyőződéssel hiszi, hogy a külső valóság egy valódi ördög képében uralkodik felette, hogy a veszélyes külvilágban soha nem lehet biztonságban, és hogy csak valamilyen rajta kívülálló körülmény megváltozása, vagy valamilyen megváltó képes segíteni rajta. Teljesen elveszíti kapcsolatát a belső énjével, és reménytelenül sodródik az élet viharában.

A valóság azonban teljesen más. A két alak nyaka körüli lánc olyan laza, hogy bármikor könnyedén levehetnék, ha akarnák. Az embereknek azonban általában nagyon sokat kell szenvedni ahhoz, hogy ezt észrevegyék és megtegyék. Látszólag kívülről jövő folyamatos nyomásra, szorításra és korlátozásra van szükség, amíg végre elegük lesz a szenvedésből, és hajlandók lesznek valódi énjük, önmaguk szerint élni. És akkor rádöbbennek, hogy külső ellenség valójában nem létezik. Nem uralkodik felettük semmilyen ördögi alak, aki kívülről akadályokat gördít boldogulásuk útjába, hiszen a külvilág csupán saját hiedelmeiket, elképzeléseiket és gondolataikat tükrözi vissza. Ők maguk a kerékkötői a saját fejlődésüknek, ők maguk az okozói saját fájdalmuknak és szenvedésüknek. Ha tehát azt szeretnék, hogy a külvilág a külső körülményekkel együtt megváltozzon, akkor mindenekelőtt nekik kell változniuk, átalakítani magukat elméjük megújításával.

Hogyan újítható meg az elme? Tanulással, meditációval, a bölcsek szavainak és intelmeinek a tanulmányozásával, önreflexióval, azaz a saját magunkra történő figyeléssel, és a spirituális tanok mindennapi életünk részévé tételével. Ebben nyújt felbecsülhetetlen segítséget a Tarot kitartó tanulmányozása, és a szimbólumain történő meditáció. Alkalmazásával elérhetjük, hogy ne csak fájdalommal tanuljunk, és ne legyünk többé a körülményeink áldozatai. Hogy megteremtsük magunknak azt az életet, amit valójában élni szeretnénk, és megismerhessük önmagunkat és a világot olyan mértékben és mélységben, amit a világi tudományok nem tesznek lehetővé számunkra.