Koherencia: Az optimális működés állapota
A HeartMath Intézet kutatásai kimutatták, hogy a hosszabb ideig fenntartott pozitív érzelmek hatására az egész test egy specifikus, tudományosan mérhető állapotba kerül. Ezt az állapotot pszicho-fiziológiai koherenciának nevezik, mert jellemzője a fokozott rend és harmónia mind a pszichológiai (mentális és érzelmi), mind a fiziológiai (testi) folyamatainkban. A pszicho-fiziológiai koherencia az optimális működés állapota. A kutatások kimutatták, hogy amikor aktiváljuk ezt az állapotot, fiziológiai folyamataink hatékonyabban működnek, érzelmi stabilitásunk megnő, gondolkodásunk tisztábbá válik, és a kognitív képességeink is javulnak. Egyszerűen fogalmazva a testünk és az agyunk jobban működik, jobban érezzük magunkat, és javul a teljesítményünk.
Fiziológiai szempontból a koherens állapotot a szívritmusunkban megfigyelhető szinusz hullámhoz hasonló minta jelöli. Ez a jellegzetes minta, melyet szívritmus koherenciának nevezünk, a pszicho-fiziológiai koherencia állapotának elsődleges mutatója, és ez az, amit az emWave rendszer és az InnerBalance szenzor mér és mennyiségileg kifejez.
Koherens állapotban számos fontos fiziológiai változás is történik. A vegetatív idegrendszer két ága szinkronba kerül egymással, és a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása (működése) fokozódik. Emellett a test különböző szervei és szervrendszerei is szinkronba kerülnek a szív által diktált ritmussal (lásd az alábbi ábra). Végül a szív és az agy működése is jobban összehangolódik.
A koherencia NEM relaxáció
Fontos kiemelni, hogy a koherencia állapota pszichológiai és fiziológiai szempontból is különbözik a legtöbb relaxációs technikával elérhető állapottól. Fiziológiai szinten a relaxációt a vegetatív idegrendszer működésének általános csökkenése (aminek az eredménye az alacsonyabb szívritmus), és a paraszimpatikus idegrendszer aktivitásának a fokozódása jellemzi. A koherencia is a paraszimpatikus idegrendszer relatív fokozottabb működését jelenti, ezáltal magában foglalja a relaxációs folyamat kulcsfontosságú alkotóelemét, fiziológiailag azonban abban különbözik a relaxációtól, hogy a szervezet a természetes frekvenciáján rezeg, miközben nagyobb harmónia és összhang jön létre az idegrendszer és a szív-agy dinamika között. Ez a két állapot közötti lényeges különbség leginkább a két állapotban mért szívritmus képletekben figyelhető meg (lásd a lenti ábra és magyarázat). Ezen kívül a relaxációval ellentétben a koherens állapot nem feltétlenül a szívritmust csökkenti, hanem inkább a szívritmus mintát változtatja meg.
A relaxációval ellentétben a koherencia nem jár együtt szükségszerűen a szívritmus csökkenésével, sőt olykor akár növelheti is a szívritmust az alapállapothoz képest.
Nemcsak alapvető fiziológiai különbségek figyelhetők meg a relaxáció és a koherencia között, hanem ezen állapotok pszichológiai jellemzői is meglehetősen különbözők. A relaxáció egy alacsony energiájú állapot, amelyben az egyén teste és elméje is pihen, és általában elhatárolódik a kognitív és az érzelmi folyamatoktól. Ezzel ellentétben a koherencia pozitív érzelmek aktív felhasználását jelenti. Pszichológiai szempontból a koherencia egy nyugodt, kiegyensúlyozott, de mégis energiával teli, fogékony állapot, ami nagymértékben segíti a mindennapi működést és interakciókat, beleértve a mentális éleslátást, fókuszt, problémamegoldást és döntéshozást igénylő feladatok elvégzését, valamint a fizikai aktivitást és koordinációt.
